Amikor befagynak a csatornák és a tenger.

Március másodikán dacolva a holland dermesztő hideggel, a „Tenger meghódítását" terveztük egy magyar házaspárral. A vendégeimmel az apeldoorni szállásukon találkoztam, majd elindultunk együtt a hangulatos falvak mentén, nádfedeles házak között a holland Velencébe, oda ahol a teheneket, kecskéket és birkákat csónakkal viszik a legelőre, ez a hely, a kecske szarváról elnevezett Giethoorn falu volt. Összesen 4 km hosszú csatornarendszerből áll és több mint 150 fahíd vezet az egyik partról a másikra. A csatornák nem mélyek, az átlag mélység 1 m körül van. A faluban 2600 állandó lakó él. Giethoornt 1230-ban menekültek alapították. Kérdezem én: Ki menekült vajon erre a tőzeges, lápos, élni lehetetlen, megközelíthetetlen mocsaras vidékre? Kik kezdtek itt girbegurba csatornák ásásával termőföldet kiszárítani, tőzeget kiásni, nádat vágni és házakat építeni a cuppogó, mindent elnyelő vizes talajon?

Az 1229-es évben véget ért a VI. keresztes hadjárat a Szentföldön. Ez a terület akkor a Német Római Birodalom része volt, II. Frigyes császár kormányozta az országot kisebb nagyobb sikerrel. Annak ellenére, hogy a császár 1215-ben, a koronázásakor fogadalmat tett Jeruzsálem felszabadítására kétszer is, mindenféle okokra hivatkozva elhalasztotta a keresztes háború megindítását, ezért IX. Gergely pápa kiátkozta. A pápai kiátkozás már akkor is súlyos dolognak számított, sőt nagyon komolyan vették, annyira, hogy a Szentföldre vonuló sereg egy része visszafordult, a másik fele pedig folytatta az útját. Csak a teuton lovagok tartottak ki a császár mellett, a többi keresztes lovagrend megtagadta a hadjárat folytatását a pápai átok miatt. Ezek azok teuton lovagok, akik később a német lovagrend tagjai voltak, akik a Hanza szövetséget évszázadokon keresztül védték. Frigyes végül 1229 februárjában békét kötött a Jeruzsálemet birtokló Kámil szultánnal. A Szentföldről visszatérőket pedig a császár busásan megjutalmazta. Többek között ezért is vállalkozott ilyen kalandra egy XI. századi férfi, ez is  egy ok volt amiért csatlakozott a keresztény sereghez, vállalva a hosszú távollétet a családjától, hazájától. Szóval három nyomós ok hajtotta a lovagokat, parasztokat a barbár messzeségbe: a kereszténység terjesztése, a buzgó vallásos tenni akarás és természetesen financiális oka is volt, vagyis birtokszerzés, vagyongyarapítás. A visszatérő lovagok jutalmazása soha nem maradt el, kaptak földet, falut, de ezt a folyamot az addig azon a területen élők, gazdálkodók nehezen viselték el. Szerintem, az adományozás következménye volt, hogy házat, földet hátrahagyva, erre a mocsaras lápos földre menekültek az emberek, a mostani japán és kínai turisták legnagyobb örömére, és megalapították Geythornt, a mai varázslatos Giethoorn falut.

De térjünk vissza a kiránduláshoz, március elején Hollandia álló vizeit rendkívüli vastag jégtakaró borította. Az egy hete tartó alacsony hőmérséklet miatt, minden vízfelületen korcsolyázható jégpáncél volt. Giethoorn falu csatornái sem maradtak ki ebből az országos jeges csodából. A parkolóban a kocsikból kiszálló családok vidáman vették, és vitték a korcsolyáikat a csatornák irányába, hogy a ragyogó napsütésben, a vastag jégpáncélon, a megszokott holland türelemmel csúszkálhassanak a csodás környezetben.

Évszázados hagyománya van a csatornakorcsolyázásnak, nekünk szerencsénk volt, hogy szemtanúi lehettünk ennek, mert az időjárás csak nagy ritkán kedvez ennek a szabadtéri kedvtelésnek.

A hollandok szívesen rendeznének minden évben korcsolyaversenyt, ami tizenegy frízföldi várost összeköt, ha az időjárás kedvező lenne. Egyébként ez a híres Elfstedentocht, a hosszú távú korcsolyaverseny.

Az első ilyen versenyt 1909-es évben, a legutolsót pedig 1997. január 4.-én rendezték meg, eddig összesen tizenöt versenyt sikerült szervezni. Ebből is látszik, hogy milyen nehezen valósul meg, hogy 200 km pályán, 15 cm-es korcsolyázható jég legyen. Huszonegy éve nem volt annyira tartós a hideg Hollandiában, hogy a tizenegy fríz várost összekötő korcsolyaversenyt megrendezzék. De ha mégis sikerülne, akkor készüljetek fel, mert az egész ország izgalomba van, és a csatornák mentén vidám fesztivál hangulat kíséri a sportolókat. A legutóbbi versenyen 16 738 lelkes sportoló indult el és csak 69%-a ért célba. A majdnem 200 km-es távolságot 6 óra 49 perc alatt tette meg a győztes irtózatos fagyban, és kegyetlen szélben.  A mondás szerint a mogorva hangulatú frízek, ha fagy van, azonnal felolvadnak! 
A 2018-as év, március havának, második napjára, a befagyott csatorna mentén egy nagyot sétáltunk, aztán a vendéglő és az elfogyasztott forralt bor melege felolvasztotta a didergő társaságot. Természetesen megkóstoltuk a finom tejszínhabos, frissen sült, almás pitét is, miközben a csatornákon megállás nélkül csúsztak a korcsolyázók.

Giethoorn falut végigjártuk, aztán beültünk az autóba és Urk kikötő volt a következő állomás. A nagy gát megépítése előtt Urk egy sziget volt, csónakkal vagy úszva érték csak el a lakói a szárazföldet. 

Aztán a nagy gát megépítése után összeköttetésbe került Urk a szárazfölddel és azóta száraz lábbal kelhetünk át.

A jeges szélben és a ragyogó napsütésben dideregve sétáltunk végig a kikötőben. A vízen kormoránok ringatóztak a hullámokon, vagy békésen üldögéltek a jégen, az öböl befagyott részein.

A jeges időjárás ellenére meglehetősen sokan voltak a kikötőben, az embereket a napsütés kicsalogatta egy sétára. Az egyórás dermesztő sétánk után a kikötő legjobb halas éttermében, fokhagymás majonézbe mártogatva frissen sült kibbelinget ettünk. Az 1650 km2 Flevoland megye is azután „született”, miután a gáttal leválasztották, majd lecsapolták a tengert. A kiszáradt sós talajra pedig ráeresztettek több millió Chiléből importált földigilisztát, hogy jó minőségű termőföldet kapjanak. Ma legelők, rendezett gazdaságok és hangulatos kisvárosok vannak ott, ahol valamikor a tenger hullámai fodrozódtak.
A következő úti cél a 32 km Afsluitdijk, a gát volt, ami 1927 és 1933 között rohamtempóban épült fel, Cornelis Lely mérnők tervei és elképzelései alapján.

Ez a dam, a gát választja el a mai Ijssel-tavat (Ijsselmeer) az Északi-tengertől (Wadden Sea). A védőgát megépítésével Hollandia földterületét jelentősen megnövelték, illetve évszázados áradásoknak és tragédiáknak vetettek véget. A január a legviharosabb, szelesebb az Északi tenger mentén. Ez az az időszak amikor a történelem során az áradások, a viharok hatalmas pusztítást végeztek az országban, 1420-ban 70 falut árasztott el a tenger és 10.000 ember halt meg, 1580-ban 30.000 ember esett áldozatul a tenger viharának. 1855-ben 47.000 ember hunyt el a vihar során az áradásokban. A gát közepén megálltunk egy rövid időre, hogy a feltorlódott jégpáncél mellett fotót készítsünk.

A 32 km-es damon utazva jobbra a nyílt Északi tenger, balra a Ijssel-tó kísért bennünket, a jeges fehér színük összemosódtak a szürkéskék éggel. Valahol kint a nyílt tengeren, 85 km távolságra a parttól, három nagy szélturbina park termeli szorgalmasan az energiát Hollandiának. Ez a világ második legnagyobb szélturbina parkja, százötven szélkerék forog, 10 km/h és 90 km/h sebesség között, mert ha ennél lassúbb vagy gyorsabb a légmozgás, akkor befékezik a lapátokat és leállnak. A damnak búcsút mondtunk és a fáradt vendégeimet, akik egyébként az Apeldoornban tartott Fedettpályás Kerékpár Világbajnokságot jöttek megnézni, visszavittem a szállásukra.

Az Omnisportban, a kerékpár versenyekre épült sportcsarnokban, másnap lelkesen az egyetlen magyar versenyzőnek szurkolva töltötték az egész napjukat.

Sajnos Lovassy Krisztián, Európa-bajnoki ezüstérmes magyar kerékpárversenyző, nem ért el helyezést ezen a nemzetközi versenyen.

Két hónap múlva megint a „Tenger meghódítására” kértek fel. A csodás meleg kora nyári nap feledtette a dermesztő fagyos márciusi kirándulást. A ragyogó napsütés és a kellemes meleg egész nap elkísért minket. Utunk során színpompás tulipán földek mentén haladtunk el.

A tulipánok virágzásának ideje volt, az egész ország piros, lila, sárga, narancs színekben pompázott.

Giethoornba értünk, ahol csónakot béreltünk. A villanymotoros kishajó halk duruzsoló hangjától kísérve siklottunk a vízen ott, ahol két hónapja a Hollandiában népszerű hosszú, egyenes gyorskorcsolyák élei karcolták a vastag jégpáncélt.

A kényelmes, párnázott csónakkal egy órát kalandoztunk a csatornalabirintusban. Mindenkinek feltétlenül ajánlom a romantikus séta után csónakkal is felfedezni ezt a fantasztikus vízivilágot. bebarangolni a varázslatos Giethoorn falut.

Az parton az ajándék boltok, az éttermek már nyitva voltak, és a múzeum is megtelt látogatókkal.

Ahol nemrégen még korcsolyáikat csatolták fel a lelkes sportolók, ott fagyit nyalogató kirándulók ültek a csatornaparton.

Igazi nyári hangulat volt a holland Velencében. Aztán tovább mentünk Urkbe, ahol szorgos hajósok javítgatták, festegették hajóikat a napsütötte kikötőben..

A yachtok  fedélzetén olvasgató, keresztrejtvény fejtő, sörözgető idősek üldögéltek.

A partot pedig lelkes fürdőzők, napimádók népesítették be. A borzongó kormoránok jeges, téli kikötője a múlté volt.

A dam kilátótornyánál ismét leparkoltunk, fotózkodtunk, és élveztük a békés, égszínkék víztömeg különböző szintmagasságát a szikrázó napsütésben. Tenger, csatorna fagyban, strandolva, ez is Hollandia!

Találkozzunk a www.hollanding.hu-n!!!

Forrás: wikipedia,

Az eindhoveni repülőtérről délre, Hollandia Limburg tartománya felé indultunk. Thornban, a „ Fehér falu” nevű városban álltunk meg először, erről az Adó csökkentése Thornban blog-ban lehet olvasni. Aztán folytattuk az utunkat és nemsokára megérkeztünk Roermondba.

A város neve a földrajzi elhelyezkedéséből ered. Mivel a Roer patak torkolatánál és a Maas folyó mellett fekszik, azért magyarra fordítva „Roer folyót védő” nevet kapta.

Miután elintéztük a parkolójegyet, dideregve és gyalogosan elindultunk a főtér irányába. Szerencsénkre az általunk jól ismert Hema áruházlánc itt is nyitott egy üzletet, ahol az étteremben egy forró, nagyon ízletes sárgaborsó levest, sült baconnal és ropogós pirítóssal ettünk ebédre, aztán a capuccinot iszogatva élveztem a Roermond multi-kulti színeit, Észak-Afrika, polinéz, maluku és ázsiai arcokat.

Az étteremben felmelegedtünk és jobb hangulatban indultunk felfedezni a várost. A főtéren piac volt, friss zöldség, gyümölcs, hal, hús. A hideg idő ellenére sokan nézelődtek, vásároltak. Mogorva, kendős, tetovált homlokú, öreg, arab asszony nézett farkasszemet velem, amikor feléje irányítottam a fényképezőgépemet.

Roermond város csatornák által szegélyezett, majdnem teljesen kör alakú. Az első történelmi írásos említése 1213-ból való, abból az apropóból, hogy a nem túl dicsőséges és népszerű IV. Ottó, a Német-Római Birodalom császára az egész várost földig romboltatta. De aztán újjáépítették és 1232-ben a városi jogokat is megkapta. 1543-ban spanyol kézre került a város, aztán következett háromszáz év, ha éppen nem volt önálló városállam, akkor hol Németországhoz, hol Hollandiához, hol Belgiumhoz tartozott. Még a távoli Ausztria is megszállta egy rövid időre. A várost 1814. január 13-án a francia megszállás alól az orosz cári hadsereg szabadította fel, ezzel véget ért az Ancien Régime kora is. Roermond végül 1866 óta Hollandiához tartozik. A II. Világháború végén, heves harcok után 1945. március 1-én az amerikai hadsereg foglalta el a várost. Amerikaiak még nem jártak hadsereggel a városban, ez is megtörtént. Még szerencse, hogy nem lett az USA 51. szövetségi állama! 

Sétánk során élveztük a XV. században épült Sint Christoffel gótikus templom szabályszerű gótikáját, melynek tornyában Szent Kristóf rézszobra áll. Próbáltuk meg kitalálni a barokk városháza harangtornyán, a különböző apró figurák milyen mesterségeket szimbolizálnak.

A városháza nagytermének falain a XVII-XVIII. századi, Habsburgok portréit láthattuk volna, ha bemegyünk, de nem mentünk be. Érdemes még elmenni a négy méter magas, kétemeletnyi Rattentoren, Patkány toronyhoz is, ami 1388-ban épült és a városfal sarok bástyája.  

A Maas folyón a Roer-híd 1771-ben készült. A II. Világháborúban teljesen lerombolták, de eredeti formájában újjáépítették. A város fő látványossága, a Munsterkert, a XIII. század elején épült román stílusú. A rajnai építészet egyik nagyszerű alkotása. Az átépítése a XIX században, Pierre Cuypers építész vezetésével történt, véleményem szerint barbár módon.

A XIII. században, a nem túl dicsőséges és népszerű IV. Ottó a Német-Római Birodalom császár lerombolta a várost, így azt a korszellemnek megfelelően építették újjá. Német hatásra, konzervatív, román stílusban tervezték meg a templomot, annak ellenére, hogy Franciaországban és Angliában már hódított a könnyed gótika. Az építők a közeli aacheni dóm oktogonját vették alapul, és arra emeltek egy tornyot.  Az 1250-es években a főépület után elkészült a templom nyugati szárnya is. Szűz Mária tiszteletére szentelték fel a templomot, flamandul Onze Lieve Vrouwe Kerk a neve, de egyszerűen Munsterkerknek nevezik napjainkban.

Néztem a templomot és valami nem stimmelt. A disszonáns, egymásra rakott stílusok nyugtalanság hangulatát keltették bennem. Az interneten rákerestem és mindenre magyarázatot kaptam. A belső teret a XVIII. században barokkosra alakították, akkor emeltek a nyugati rész fölé, egy négyzet alaprajzú barokk stílusú tornyot. De a XIX. század második felétől elindult a régióban a barokkos stílusból való visszaalakítás, aminek nagy híve volt Pierre Cuypers, helyi építész. A barokk harangtornyot lebontotta, ez még rendben. De minek kellett helyébe két oda nem illő új harangtornyot építeni? A nyugati oldalon soha nem volt torony, így ez a megoldás nem volt korhű és ettől ez az oldal egy groteszk megoldást kapott. A másik ormótlan, stílusidegen Cuypers féle megoldás a tornyokra tervezett tripla ablak volt, ami megint disszonáns, zavaró látvány. Aztán következett az építész által megálmodott belső tér neogótikus átalakítása, ami legalább nem volt olyan barbár, mint a külső részek átépítése. A XX. században a belső teret aztán helyreállították neoromán stílusban.

A roermondi székesegyház ékes példája annak, hogy Hogyan Ne Nyúljunk egy történelmi épülethez.

A stílusidegenség nem csak a templom tornyai és falai között volt jelen. A Munsterkerk előtt vurstli, csillogó színes lakókocsik, és egy nyitott, álló WC is rontotta a összképet. A giccses vásári építmények és az illetlen illemhely mellett a két tripla ablakos harangtorony, a Cruypers féle barbár alkotás eltörpült. 

Roermond a XV. századi boszorkánypereiről is híres. 1581-ben Kael Merrie-t, azért fogták el, mert ha a konyhában tartózkodott szerencsétlen, az asszonyok nem tudták a vajat megköpülni. Állítólag egyszer megbénított egy malacot és gyerekeket betegített meg rendszeresen. Természetesen tagadta az eszement vádakat, erre a város vezetése „csak” száműzte a városból Kaelt. Sajnos a város szélén morc spanyol katonákkal találkozott, és amikor kiderült a „bűne” a zsoldosok újra bíráskodtak felette és büntetésül a Maas folyóba fojtották.

A másik roermondi boszorkányper 1613-ban történt, amikor Entje Gellis bábát és társait azzal vádolták meg, hogy halált és vetélést okoztak a terhes nőknek a fekete mágia gyakorlása miatt. Az XV. században az állapotos nőknek nehéz volt a helyzetük a járványok, a fertőzések és a babonák miatt. Például a középkorban a terhesség hetedik hónapjától hat héten keresztül böjtölt a kismama.  A szülésnél pedig ügyeltek arra, hogy kék lánggal égjen a gyertya, mert ez annak a jele volt, hogy gonosz szellem nem kószál környéken. A bábákat nagyon tisztelték, rendszeresen kaptak fizetést, betegség esetén előfordult, hogy hozzájuk fordultak tanácsért, és sör, tea, kávé és pálinka adója alól is mentesültek. Mégis perbe fogták őket és Entje a kínzások során bevallott mindent, amiért máglyára küldték társaival együtt. 

A boszorkánypereken és az elfuserált templom felújításon kívül még két szomorú történet kapcsolódik Roermond városhoz. Az IRA terroristái, 1988 májusában, az Angol Királyi Légierő, Németországban, Wildenrathban állomásozó három angol pilótáját lőtték le a nyílt utcán. Aztán két évvel később, 1990 májusában ugyanilyen támadás történt, két ausztrál turistát lőttek le a város központjában. Az ausztrálok hibája csak az volt, hogy rosszkor voltak rossz helyen és angol rendszámú jobbkormányos autót vezettek. A terroristák angol katonáknak hitték őket és lőttek. Lehet, hogy szegény ausztrál turisták ragaszkodtak a számukra megszokott jobb oldali vezetéshez és ezért bérelték az angol autót? Így lett sajnos Roermond az egyetlen holland város, ahol az IRA terrorcselekményeket hajtott végre.

A parkolójegyünk ideje lejárt, utolsó pillantást vetettünk a Munsterkerk torony stílus tobzódására, majd barátságos színes lakótelepi házakkal szemben parkoló kocsinkba beszálltunk és irány haza, Apeldoornba. Útközben az egyik fiam Magyarországról küldött egy fényképet a krumpli nyomónkról. Azt kérdezte, hogy ezt a gofri sütésénél tudja-e használni? Jó lett volna, ha Cuypers is megkérdezi építész társát a krumplinyomóról.

Találkozzunk a www.hollanding.hu-n!!!

Forrás: Studio Csany, Wikipédia, rajnaikozepkor.blog.hu, noiportal.hu

Az eindhoveni repülőtérről déli irányba indultunk. Kihasználva a hideg, de napos időjárást, a Bible-beltet ( a Bible-beltről a Fietspad blogomban lehet olvasni)  átlépve Limburg tartomány, Thorn nevű városkája felé robogtunk az autópályán.

Weert nevű város mellett haladtunk el, ahol a Horne grófok székhelye volt. A nemesi család egyik tagja Philippe de Monmorency, tengernagy, politikus és az Aranygyapjas rend tagja volt. A németalföldi szabadságharc során, felségárulás és lázadás bűnéért halálra ítélték és 1568. június 5-én, Brüsszel főterén lefejezték Államtanácsbéli társával I. Lamoraal Egmont gróffal együtt, aki szintén politikus és az Aranygyapjas rend tagja volt. Rajtuk kívül még nyolcezer németalföldi nemest és polgárt végeztettek ki hasonló vádakkal, de a felkelést nem tudták megállítani. A holland wales-i bárdok!  Weert városban, a Sint Martinuskerk késő gótikus templomban, egy 1841-ben készült márvány szarkofág alatt van eltemetve a mártírhalált halt Horne gróf.  

Az ő emlékükre Goethe, Egmont címmel, 1787-ben írt egy romantikus művet. Beethoven megkomponálta az Egmont nyitányt, Napóleon zsarnoksága ellen tiltakozva. Ezt a Beethoven művet az 1956-os forradalom utolsó napjaiban sokat játszotta a Szabad Kossuth Rádió, a szabadságért hősi halált haltak emlékére. Verdi is beleszőtte a Don Carlos operájába, a flandriai küldöttek érkezése a spanyol királyi udvarba, Egmont gróf látogatását idézi fel. A grófok mártír halála festőket is megihletett.  A brüsszeli Grand Placen, a kivégzésük helyén, 1864-ben a grófok alakjait ábrázoló emlékszobrot emeltek, aztán ezt a szobrot áthelyezték az én kedvenc parkom szökőkútjára.A mellékelt park képe ott készült, a szereplők beleegyezésével került a blogba.

Ez egy hangulatos, virágokkal tele ültetett díszpark a Petit Sablon.

Az autónk robogott tovább és nemsokára lekanyarodtunk az autópályáról Thorn, a „Fehér falu” irányába. Ragyogó szikrázó napsütés és mínusz öt fok volt. A Német-Római Birodalomban több település is viselte a Thorn nevet,  Lengyelország közepén is van egy kétszázezres lakosú város, Thorn-Toruń, lengyelül így hívják. A mi Thornunk a birodalom nyugati végén helyezkedik a Maas folyó jobb partján, Limburg városhoz, és a belga határhoz közel. A XII. században ez egy kis fejedelemség, hercegség volt. A legkisebb független állam a Német-Római Birodalom területén. De hogyan tudott független állam maradni ezen a forgalmas területen, ahol a történelem során francia, holland, német, spanyol, osztrák, orosz és amerikai megszállók vagy felszabadítók vonultak át békés városokon

A X. században Thornban is alapítottak egy apátságot. Az abbé, és az apátság a húsz főnemesi származású hölgy irányítása alatt állt. A befolyásos főnemesi apácák érdekérvényesítő képessége jelentős volt, így a XIV. században már közvetlenül a császár alá tartoztak. Az apátságnak nagy volt a vagyona, a városka lakói fölött világi hatalmat is gyakorolt a mindenkori főnökasszony. Thornnak saját jogrendszere, és pénze volt a középkorban. A „Fehér falu” elnevezés is az öntudatos független lakosok ellenállásából ered..

Amikor a franciák megszállták a területet, új adót vetettek ki a lakosokra. A házak ablakainak mérete volt az adó alapja. Nem kellett sok, hogy kitalálják a furfangos lakosok a megoldást, befalazták a nyílásokat és a díszes homlokzatokat csupasz fehérre meszelték. Így rejtették el gazdagságukat és csökkentették az adóalapjukat

A középkori épületek, a girbegurba utcák, a fölénk tornyosuló apátsági templom robusztus épülete kétszáz évvel később már csak a turistákat csalogatja a városba. A város központjában vakítóan fehérre meszelt kőházak között, szűk kanyargós a Maas folyó kavicsaival kirakott macskaköves utcákon sétáltunk.

Sok farsangi dekorációt láttunk a házak ablakaiban és a boltban is.

Február közepétől a Bible-belttől délre eső területeken nagy farsangi mulatságokat rendeznek, napokig tart az eszem iszom, táncos mulatság, majd ezután következik a böjti időszak, ami Húsvétig tart.

A délelőtti óra és a hideg idő miatt gyalogossal, turistával nem találkoztunk, így könnyedén odaképzeltem a középkor hangulatát. Hallottam a hátam mögött a nehézkes brabanti lovak patáinak ütemes kopogását a macskakövön, a távolodó trágyahordó szekerek halkuló nyikorgását. A boltja előtt álló testes kereskedő hangos kurjongatásától visszhangzott az utca, ahol a copfos lányok ugróköteleztek és a maszatos képű, csibész fiúk parittyával célozták meg a galambfészkeket.

A francia hadsereg bevonulása után 1797-ben feloszlatták a városban a szerzetesrendet, nem volt már szükség két templomra, ezért lebontották a plébániatemplomot, és az egyházközösség a régi apátsági templomot kapta meg. A Szent Mihály Apátságon és a templomon sok féle stílusjegyet fedeztünk fel. A XIX. század második felében Pierre Cuypers építész vezetésével újították fel a templomépületet. Sajnos az építésznek egy olyan torony felépítése is eszébe jutott, amilyen a templomnak addig soha sem volt, ráadásul egy teljesen más építőanyagból építették meg. Választ már nem kapunk, hogy miért kellett stílusidegen, ormótlan felújítást végezni, mivel az építész száz éve halott. De Thorn város szerencsésebb volt, mint Roermond. A toronyépítési mániáját Pierre Cuypers a szülőhelyén élte ki igazán, ahol barokkosított épületek visszaalakításának divatja tombolt a XIX századi építészetben.

A séta után átfagyva, de lelkesen folytattuk a meleg kocsiban az utat Roermond irányába. Alighogy kikanyarodtunk Thorn városkából, egy kecses tornyú, reneszánsz kastélyt vettük észre az út mellett a távolban. Habozás nélkül ráfordultunk a Grathem faluba vezető útra, majd azt elhagyva, egy gyümölcsös közepén, kerítéssel körbevéve előttünk volt a kastély. Az épület körül a tó fagyosan csillogott a szikrázó napsütésben.

Ez a „kacsalábon forgó tündérkastély”, a Kasteel Groot Buggenum, évszázadokon át nemesi családok tulajdonában volt. Először 1419-ben említik, a legrégebbi ismert tulajdonos Johan de Wilde van Mersen volt.

A feljegyzések szerint 1632-ben a várhoz tartozott egy gazdaság, vízimalom és nagy földterület. A francia megszállás idején a várba Napóleon katonáit szállásolták el, ezzel megkezdődött a hanyatlása. 1793-ban az épület nagy része teljesen elpusztult, mert felgyújtották a katonák. Az akkori tulajdonos, a gróf, 1880-ban eladta a romos épületet egy Liège-i kereskedőnek, aki Grathem-ben született.

A kastély maradványait 1889-ben teljesen lebontották és egy reneszánsz stílusú vadászkastélyt építettek a helyére. A második világháborúban ismét súlyosan megsérült az épület, aztán egyre romosabb lett. Végül H. Hentrich professzor, düsseldorfi építész 1971-ben megvette, helyreállította, aztán szintén eladta Limburg tartománynak szimbolikusan egy guldenért. A felújított kastély azon a helyen épült újjá, ahol a középkori elődje a "Meersen" állt. A jelenlegi tornya ugyanoda került vissza, ahol annak idején, a XVI. században a régi négyzetes torony magasodott. A torony köré melléképületek illesztettek, most olyan, mint egy neogótikus vadászkastély. A kastélyt egy mesebeli kert veszi körül, amit Roland Webber, a híres német építész tervezett.

A kastély látogatható, idegenvezetővel, előzetes bejelentkezés alapján, de ki lehet bérelni különböző rendezvényekre, például esküvőre. Erre a célra ez egy különösen romantikus helyszín. Nekünk most nem sikerült belülről megnézni, csak kívülről csodáltuk az épületet. Búcsút intettünk a kastélynak és a romantikának, folytattuk az utat Roermond város felé. Hogy mit láttunk Roermondban? A roermondi krumplinyomó című blogomban lehet elolvasni.

Találkozzunk a www.hollanding.hu-n!!!

Forrás: Wikipédia,

Egy férfi közlekedési balesetet okoz, és ügyvédhez fordul segítségért.
- Ha jól értem - mondja az ügyvéd -, azt kéne bebizonyítanunk, hogy a kerékpáros, akit elgázolt, 120 km/h-s sebességgel száguldott át a kereszteződésen, és a macska, ami ekkor szaladt át az úton, akkora volt, hogy akadályozta a látását.

Ez vicc, de az nem vicc, hogy az Accident Analysis & Prevention folyóirat szeptemberi számában megjelent egy cikk, amelyben írtak egy olyan kísérletről, amely során harminctól ötven éves autóvezetők reakcióit mérték meg különböző helyzetekben. A kísérleti alanyok fele rendszeresen kerékpárral közlekedik, a másik fele nem. A kísérlet eredménye egyértelműen az volt, hogy akik rendszeresen kerékpároznak, azoknak a reakcióik gyorsabbak, hamarabb reagálnak a váratlan közlekedési helyzetekre. Ez visszavezethető arra, hogy kerékpározva nagyobb figyelemmel vesznek részt a közlekedésben, így átülve a gépkocsiba biztonságosabban vezetnek.

Tehát kijelenthetjük, hogy biztonságosabban vezet az, aki rendszeresen kerékpározik, ezért Hollandia közlekedése sokkal biztonságosabb az átlagnál, tapasztalom is, mivel az itt élők már csecsemőként rendszeresen részt vesznek a közlekedésben.

De ehhez jelentősen hozzájárult a Hollandia évtizedek óta tartó követendő kerékpáros kultúrája, a kerékpáros úthálózat fejlesztése, kerékpárosok védettsége a közlekedésben, a kerékpárok biztonságos tárolása közintézmények, pályaudvarok stb. mellett.

Az alábbi fotón látható, hogy havazás után először a kerékpár utat takarították le, a gyalogos járdára csak később került sor.

Nem feladatom az országok összehasonlítása és kiértékelése, mégis most bemutatok egy érdekes párhuzamos történetet Magyarország és Hollandia kerékpár versenypályák között. Nemrég olvastam, hogy az évek óta pusztuló, 1896-ban épült Budapesti Millenáris velodrom kerékpár pályát hiába mentették a lebontástól a sport szerelmesei, a legújabb tervek szerint Nemzeti Korcsolyázó Központot építenek fel a helyére.

A legkisebb fiam is volt nyári edzőtáborban egy hetet a velodromban, nem volt akkor gond az étvággyal. és az esti elalvással.

A Budapesti Millenáris velodromban a sportfunkció megmarad, a 400 méteres ovális betonkörön az építkezés után korcsolyázni fognak a sportolók.

Budapesttől 1400 km távolságra lévő Apeldoornban, 1950 április 23-án épült meg Nyugat-európa első, kerékpár körpályája, ahol a lelkes kerékpárosok edzettek, versenyeztek.

Ez a pálya a De Adelaar egyesület tulajdonában volt, itt akár kétszáz néző is izgulhatott a versenyeken a leszegett fejű monoton köröző biciklistáknak. A város vezetői 1998-ban a lebontás mellett döntöttek, de a sportfunkció itt nem maradt meg. Az ovális pálya betonkör helyére 2001-ben egy hangulatos lakóparkot terveztek. Az éberebb lakók az éjszakai teliholdnál hallhatják az öreg Continental gumik monoton surrogását a betonon.

Nem maradt sokáig kerékpár versenypálya nélkül a város, 2008-ban a város másik végén megépült a modern többfunkciós, Omnisport nevű stadion, ahol világversenyeket is rendeznek.

A hatalmas gyönyörű stadion egyik felében kerékpár pálya van, ahol versenyeket rendeznek, edzéseket tartanak és csütörtökön az amatőrök is beállhatnak körözni a profikkal.

A nézőtéren ötezer főnek van hely. A következő nagy nemzetközi verseny 2018.02.28-03.04. fedett pályás kerékpár világbajnokság lesz.

A Omnisport másik felében különböző labdajátékokra alkalmas pálya van, kényelmes mobil lelátókkal. Nagyon népszerű és sikeres a helyi Dynamo egyesület röplabda csapata.

Ezenkívül a termek használhatók vásárokra, konferenciákra, különböző nyilvános rendezvényekre és kiállításokra. Az Omnisport egyik szárnya pedig bevásárló központként funkcionál.

Két ország, két kerékpár pálya történet. Az ígéret szerint épül Budapesten egy nemzetközi versenyek megrendezésére is alkalmas úgynevezett „olimpiai” velodrom, és vidékre pedig az utánpótlás nevelésére koncentrálva terveznek három edzőcsarnokot. Legyen így!

Van az úgy, hogy Hollandiában Vasárnap Tilos Biciklizni!

Azért Hollandiában sem fenékig tejföl a kerékpár élet és van olyan kerítés, ami nem kolbászból készült. Az úgynevezett Bible belt nevű, az ország középső részén lévő sávban egyes fanatikus protestáns falvakban vasárnap tilos a kerékpározás is. Igen, ez is Hollandia! A Bible belt országrész kialakulásának a történelmi háttere a nyolcvan éves háború idejére vezethető vissza, amikor a spanyol hadsereg a protestánsokat a választás elé állították a megszállt területeken, katolikus hitre kellett áttérniük vagy el kellett menniük onnan. A protestáns hitükhöz ragaszkodók az ország középső részére menekültek és itt letelepedtek, messze a spanyol agresszoroktól.    

A Bible belt övezetben lakók még mindig szigorú vallási előírások szerint élnek, a hagyományos konzervatív értékeket képviselnek. De térjünk vissza azokhoz, akik vasárnap is vígan kerékpároznak, sőt még a nagy havazás idején is nyeregbe pattannak.

Gazella, Batavus és Sparta típusú eredeti holland kerékpárjaikon bátran billegnek a jégbordás úttesten. A Royal Dutch Gazelle kerékpár gyártó céget 1892-ben alapították, jelenleg 350 alkalmazottat foglalkoztat és évente 275.000 kerékpárt gyárt. A másik nagy piacvezető holland kerékpár gyártó cég a Batavus, amit 1904-ben alapítottak Heerenveenben, és az első két évben időmérőket és varrógépeket forgalmazott, majd következett a holland utca elengedhetetlen kelléke a kerékpár gyártása és forgalmazása.  Az első öngyártott Sparta kerékpár pedig 1920-ban készült el az Apeldoorn-i Hoofdstraat-ban és azóta is vezető márka a világon.

Paraszt bácsi biciklizik, megállítja a rendőr.
- Uram, meg kell bírságoljam, mert ittasan kerékpározik, nincs lámpája, laza a kormánya... 4000 forint a büntetése.
Erre elkezd nevetni a paraszt, a rendőr nem bírja szó nélkül és megkérdi:
- Hát most meg mit nevet?
- Mögöttem jön a Sanyi, de neki még biciklije sincs, ő mit fog fizetni....

Találkozzunk a www.hollanding.hu-n!!!

Forrás: Studio Csany, Wikipédia, Fortepan, De Wielerbaan van De Adelaar Foto H. Snelleman / CODA Beeldbank

Ezen a hétvégén elképesztő téli időjárás volt Hollandiában. Péntek óta sűrűn szakad a hó, tíz centinél is több esett már. Hétfő délelőtt írom a blogomat, szerkesztem a www.hollanding.hu weboldalam és még mindig Hulla a pelyhes....!

A holland közszolgálati tv-ben vasárnap este, a futball összefoglalóban döbbenten néztük, hogy a Roda JC és a Groningen meccsen a Roda kapusa, Hidde Jurjus, hogy lapátolta el a kapuja elől a havat, hogy a vonalak látszódjanak. A félidőben aztán nagyobb erőkkel is megtisztították a focipályát, ahol addig a játékosok a kásás hóban csúsztak, siklottak.

A rendkívüli időjárás ellenére ragaszkodtunk az eredeti tervünkhöz és elmentünk Beekbergen faluba, ahol a vasútállomáson egy karácsonyi vásárt szerveztek.

Beekbergen, vagyis Hegyipatak, ami egy merész elnevezés egy olyan országban, ahol a legmagasabb "hegy" a Vaals-hegy is csak 323 m magas. De szépen lehet ropogtatni a falu nevét: békberrrrgen és ismét jó példa arra, hogy Hollandiában is két vagy több jelentésből állnak a településnevek.

A vasútállomás hangulata a XX. század elejét idézte meg, régi gőzmozdonyok és hozzá kapcsolt hangulatos szerelvények sorakoztak a peron mellett. A vadnyugati filmekből jól ismert nagy vízcsap is volt az állomáson, ezzel töltik fel a gőzmozdony víztartályát.

Nem csodálkoztam volna, hogy ha Charles Bronson vagy Henry Fonda ugratott volna le a lovával az egyik tehervagonból vagy pokrócos indiánok között tolakodva kellett volna várnom a peronon a vonatra.

Ennek ellenére rácsodálkoztam a tehervagonban álldogáló Mikulásra, aki a legnagyobb elégedettséggel és széles mosollyal fogta a Mikulás-lányka derekát! Sehol egy Zwarte Piet, és Krampuszokat sem láttam!  

A feketére festett mozdony néha kieresztette a gőzt, amitől a vonat és peronon állók sejtelmes fehér ködbe burkolóztak.

A tél fehér, fekete, és szürke tompa színeit ellensúlyozva egy férfikórus pirosba öltözve jópofa dalokkal szórakoztatta a vásárban sétáló, didergő látogatókat.

Egy igazi mini gőzmozdonyt és hozzávaló pályát is építettek, amire a gyerekek felülhettek és egy rövid utat  megtehettek nagy füstölés és sípolás közepette. Ezenkívül egy kis farmot is berendeztek, ahol közelebbről is megnézhették a látogatók a karámban bocit, kecskét, szamarat.

Forralt bort vagyis gluwijn-t ittunk, ami itt is nagyon népszerű téli ital, de a budapesti karácsonyi vásárok forralt bor ízének nyomába sem ér. A vásárban lehetett kapni meleg kolbászt, boerkoolt és zuurkoolt is, de a keserves időjárás miatt, az a kevés látogató is, aki eljött ide, inkább beült a vasúti restibe vagy felszálltak a vonatra, és elvitte a őket a gőzös Loenen állomásra, a szomszéd faluba majd vissza.  

Egy két adat a holland vasútról, a vasútvonalak teljes hossza 2896 km és a legtöbb villamosított. A vonatok naponta hatszázezer utast szállítanak. A fővonalakon csúcsidőben húszpercenként, 130-140 km/h-val járnak, de a 200 km/h sebesség sem ritka. Amszterdamból Schiphol nemzetközi repülőtéren és Brüsszelen keresztül Párizsba száguldó TGW vonatok maximum sebessége 300 km/h is lehet. A természetes energiát a vasút is felhasználja, 2018 év elejére a világon elsőként, a naponta 5500 járatot teljes egészében szélenergiából nyert árammal tervezi működtetni a Nederlandse Spoorwegen, a holland vasúti társaság. Egy szélkerék egyórányi teljesítményéből 200 km távolságot tud megtenni egy vonat.

Az elektronikus jegyrendszer, ami a vasutat is magába foglalja, nem turistabarát, annak ellenére, hogy nagyon korszerű, mert egyetlen kártyával utazhatunk vonaton, buszon, villamoson, metrón. De aki nem veszi igénybe a személyre szóló OV Chipkártyát és inkább anonim marad, vagy nem tudja a használatát, annak megdrágul az utazás, mivel az egyszer használatos jegyek normál árának dupláját fizettetik meg vele.

Utrechtben van egy nagyon igényes vasúti múzeum, az 1954-ben bezárt Maliebaan állomásépületében, és a vágányokon. Méltó tisztelgés a vasút múltja előtt.

Ez a télies időjárás jó alkalom, hogy a hollandok téli öltözködését megfigyeljem, különösen a gyerekek ruházatában látok alapvető eltérést a magyarokéhoz képest.

A képen is látható, hogy a kislányon nincs sapka a szakadó hóesésben és ez nem egyedi eset. A karácsonyi vásárban is láttam, hogy anorákban, kis csizmában, de sapka nélkül vitte az anyukája az egy év körüli gyereket, és hullott a csupasz fejére a hó. Az egyik ismerős magyar barátunk gyerekével ült a vonaton, és jó magyar szokás szerint sapka, sál, és kesztyű volt rajta, a télnek megfelelően jól beöltözve, mire a kalauz megkérdezte: Szibériába készül? Válasz persze nem volt.

Nem tudok véleményt mondani, nem neveltem fel hollandul gyereket, de abban biztos vagyok, hogy mértékkel kell kezelni mindent. A ne sokat, de keveset se, bölcsesség híve vagyok. Vajon egészségesebbek-e a hollandok attól, hogy esőben, hóban, szélben kerékpároznak, gyakran sapka nélkül?

Ment a gőzös, ment a gőzös a beekbergeni állomásra! Ott szaladt a masiniszta, ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.......

Találkozzunk a www.hollanding.hu-n!!!

Az agresszív depresszió nem uralkodott el rajtam, Ronda egy festői hegyi város Andalúziában. Van az úgy, hogy születésnapi ajándék egy spanyolországi utazás. Az amszterdami Schiphol reptérről több mint három óra a repülési idő Malagába, onnan pedig több mint egy óra volt autóval az út Rondába, abba az inspiráló hegyi városba, ahol gondolkodás nélkül hosszabb időre is bérelnék szobát.

Itt nem számít az időjárás, lehet december, fagyos, ködös, esős, lehet július, tikkasztós, tücsökciripelős, árnyékba bújós. Az ablakom a 160 méter mély szakadékra nézne, és este a távolban apró fénycsoportok jeleznék a távoli falucskákat a Guadalevín folyó völgyében.

Ez a folyó választja ketté Rondát, az öreg híd, az arab kori Muguel híd, sokáig biztosította a két városrész közötti összeköttetést, majd 1735-ben megépítették az Új hidat, a Tajó de Rondat. Sajnos az építése után hat évvel összedőlt, és a 35 méteres íve a mélységbe zuhanva több mint ötven embert maga alá temetett.

A híd közepén körbenéztem, és a táj olyan volt, mintha egy játékos kedvű óriás rendezte volna át a terepet, 750 méter magas hegycsúcsokat formált hurka ujjaival és sík területet lapított hatalmas tenyerével. A szakadékok és a félelmetes mélységek vidéke ez. A biztonság miatt építettek ide, a szédítő magasba, erre az elhagyatott helyre várost. A jártak itt föníciaiak, görögök, rómaiak, punok, rómaiak, vizigótok, berberek, arabok és mórok békés vagy más szándékkal.

Rondában csap össze az északról érkező hideg, a délről kavargó forró sivatagi levegő. Ez a két szélsőséges időjárás kell a csodálatosan, fűszeres malagabor mézédes ízéhez. Ezen a vidéken már i.e. 600 körül termesztettek borszőlőt, aztán jöttek a rómaiak, majd a mórok, akik tovább fejlesztették a vidék borkultúráját. Jelenleg a termőterület kilencszáz hektár a hegyektől le egészen a tengerpartig. A klasszikus malagabort két évig fahordóban érlelik, aztán karamell, kávé, mazsola, dió és más egzotikus fűszerek íze keveredik össze benne. A legdrágább malagabor neve Lágrima, Könnycsepp, aminek a színe sötét borostyán, és hosszan tartó, kellemes édes, fűszeres utóíze van.

A történelem viharában a város két nagyhatalom találkozásának tanúja volt. A VI. században évekig ellenálltak Ronda lakói a móroknak, akik legyezőszerűen árasztották el hetek alatt Andalúziát. De mégis elfoglalták a várost és hét és fél évszázadot kellett várni, hogy Ferdinánd spanyol király újra felszabadítsa őket. A móroknak ez volt az utolsó bástyája a kontinensen és csak hadicsellel tudták végül a spanyolok bevenni ezt a területet 1485-ben. Az üzlet az üzlet, Ronda mór lakói engedélyt kaptak a spanyoloktól, hogy családostul, vagyonostul, jószágostul áttelepüljenek Afrikába. Sok esélyük nem volt, jól döntöttek, elhagyták a várost és az ő helyükre érkeztek vissza a keresztény lakók.

Nem csak a táj szeszélyes és vad, hanem Spanyolország legzabolátlanabb fegyveres lakói is itt éltek, hegyi csempészek, útonállók. A tengerpartról Madridba tartó kereskedőknek ez a vidék nagyon veszélyes volt. A zegzugos, szűk utakon gyakran megtámadták a karavánokat, ezért katonai kíséret nélkül nem volt tanácsos áthaladni erre. Erre emlékezve berendeztek egy Bandita múzeumot Rondában.

Végigsétáltunk a főutcán és a délutáni nap fantasztikus árnyakat rajzolt a kovácsoltvas rácsokkal a fehérre meszelt és halványsárga házfalakra. A mór fennhatóság kitörölhetetlen nyomokat hagyott hátra a hegyi város épületein. A Mór Király háza, arab úri ház, az épségben maradt Arab fürdő stílusa olyan, mint a budapesti Rudas fürdő. A Mondragón Palota márványoszlopos, stukkó díszítésű épület, benne szelamlik, a férfiak lakosztálya. 

A San Sebastian Minaret és a Santa Maria la Mayor templomokat eredetileg főmecsetnek építették, egy ókeresztény templom alapra. A főmecsetben épségben megmaradt egy  Mekka irányába néző imafülke, egy mihrabja.

Félelmetes és gyönyörű a panoráma Rondában, végtelen mélységűnek tűnő szakadékok, a távolban szelíd szántóföldek pálmaligetekkel. A szakadék barát és ellenség. Lépcső vezet le a mélybe vagy vezet fel a mennyekbe?

Az alcazaba erőd falain végigsétáltunk a spanyolok által épített legrégebbi bikaviadal arénájáig, a Plaza del Torosig, amit 1784-ben avattak fel.

Minden év szeptemberében  hagyományos bikaviadalt rendeznek itt, és ebből a városból indultak el a leghíresebb torreádor dinasztiák tagjai a világhírnév felé. 

Az aréna tökéletesen kör alakú, finom szemcséjű homokkal van felszórva. A védő palánkon ujjnyi mély karcolásokat hagyott egy bősz bika szarva.

A kétszintes nézőtéren ötezer nézőnek jut hely. Egy torreádor történelmi múzeum is van az arénában. 

A főépület mögött istállók, gyakorló udvarok látogathatóak, ahol a kezdő fiatal matadorok, picadorok, banderillerók, és torreádorok megtanulhatják a nagyoktól az életben maradás titkát.     

A város Rainer Maria Rilke impresszionista költészetét inspirálta, Orson Welles ide kérte a hamvait elhelyezni az örökkévalóságnak. A gyönyörű Ava Gardner válása után idejött megnyugodni, Frank Sinatrát felejteni.

A mérhetetlen távolságtól, és a riasztó mélységtől itt kapta James Joys az ihletet az Ulysess végtelenbe nyúló történetéhez. Ernest Hemingwaynek itt mesélték el a helyiek, azt a napot, amikor 1936-ban a spanyol polgárháború első évében ötszáz, a fasisztákkal szimpatizáló  férfit mészároltak le a városban.  Ezt a történetet, az író az 1940-ben kiadott, Akiért a harang szól című regényében Pilarral, a bölcs és babonás partizánasszonnyal meséltette el, így állítva emléket annak az embertelen tettnek. Hemingwaynek is zúgtak a harangok, mert a harangok mindenkinek szólnak, John Donne, a XVI. század angol metafizikus költő üzenete:

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.

Fotók: © Imre Csány / DAPh   

Találkozzunk a www.hollanding.hu-n!!!

A holland konyhaművészet nem a leghíresebb a világon, pedig a 2017-es Bocuse d’Or szakácsversenyen hetedik helyezést értek el Svájcot, Belgiumot, Dániát és Észtországot legyőzve. A hollandokat én másért szeretem, a finom trappista sörért, az érett gouda sajtért, és az édes-mézes stroopwafelért. Az apeldoorni piac egyik népszerű street foodját, a heringet is kedvelem. Az apró, nyers, megpucolt heringet kibelezik és hagyma kockákkal papírtányéron adják, csak úgy natúr, de mégis kellemes kombináció a hideg hal és az enyhén csípős hagyma íz.

De a kedvenc holland ételem a boerkool, a parasztkáposzta nevű, boer-paraszt, kool-káposzta. Az apróra szeletelt, megpucolt krumplit felteszem főni sós vízbe, félidőben hozzáteszem az apróra vágott boerkool nevű sötétzöld fodros kelt, majd az utolsó 15 percre beteszek a lábasba még egy pár nagyon finoman füstölt szafaládét is, a legjobb a Hema worst.

Amikor már puha a krumpli, kiveszem a szafaládét a lábasból és többit összetöröm, vajjal elkeverem, majd sült bacont teszek még hozzá.

A kolbásztól kellemes füstölt hús íze van a krumplinak. A boerkool-t meglocsolom szafttal és a tetejére visszateszem a megfőtt szafaládét.

A másik holland főétel a zuurkool, a krumplis savanyú káposzta, szintén kedvencem. Készítésének is hasonló a menete, a pucolt apróra vágott krumplit összefőzöm savanyú káposztával, az utolsó 15 percre beteszem a lábasba a füstölt szafaládét is. Kiveszem a szafaládét és összetöröm a puha krumplit és a savanyú káposztát, majd teszek hozzá vajat, ananászt, mazsolát, és sült bacont, és íme kész a zuurkool vagyis a zuur – savanyú, kool-káposzta! Jó étvágyat!

Találkozzunk a www.hollanding.hu-n!!!

Eindhoven városon keresztül, ahol a Philips cég a XX. század elején 10.000 munkáslakást épített, ahol múzeuma van a teherautó gyártásnak, és ahol több mint fél éve a repülőtér mellett összedőlt egy épülő parkolóház, az A2 jelzésű autópályán Limburg tartomány székhelye, Maastricht felé tartottunk.

Az időjárás szürke, szemerkélő esős volt, nem voltak színek, formák, csak egyhangú és szomorú táj. Ennek ellenére lehet ez inspiráló is, innen nem messze van Nuenen falu, ahol az 1880-as évek elején a szüleivel lakott a ragyogó sárga napraforgók festője, Vincent van Gogh. A környékről összeszedett két barátot, egy tímárt és egy ötvösmestert, akik amatőr festők voltak és rajongással néztek Vincentre. Együtt járták be ezt a tanyákkal teleszórt, egyhangú, sík vidéket tájképnek való témát keresve.

Az autópályák ingyenesek és nagyon jó minőségűek Hollandiában, az autóvezetők végtelenül türelmesek és előzékenyek. Szeretek Hollandiában vezetni! Ahogy haladtunk délre, egyre sűrűbben láttam az út mentén beépített füstölgő ipari területeket,tulajdonképpen a Ruhr vidék végnyúlványa ez az országrész. Kőolaj és földgáz finomítók mogorva épületei burkolóztak be a novemberi ködbe. Born város mellett haladtunk el, ahol a Mini Morris gyártása zajlik a VDL NEDCAR cégnél.

Végre megérkeztünk a Sólyomvárba, vagyis Valkenburgbe, ahol Európa legrégibb és legnagyobb földalatti karácsonyi vásárát rendezik, egy XI. században épített barlangrendszerben. Kusza átjárók, széles folyosók, titokzatos termek teszi még izgalmasabbá a földalatti kalandozást.

Valkenburgben a karácsonyi vásár november 17-től december 23-ig tart, és ezalatt az idő alatt hetente kétszer, 25 perces jelmezes felvonulást is rendeznek. Az óvárosba két középkori várkapun keresztül lehet bejutni, amely fölött van Hollandia legmagasabb pontjára épült vára, a XII. századi Valkenburg-várkastély, sajnos csak a romjai maradtak meg napjainkra. A városon keresztül folyik a Geul folyó, ami felett hangulatos gyalogos hidak vezetnek át.

A városka főterén, az egyik várkapunál is volt egy karácsonyi vásár, de minket a barlangi érdekelt jobban. A földalatti karácsonyi vásárt a Bársony barlangban 20 éve, a Községi barlangban pedig 32 éve rendezik meg. A hőmérséklet állandó a föld alatt, 12 fok, ezért nyáron javasolják a meleg ruhát a látogatáshoz. Nekünk most a barlang hőmérséklete nagyon kellemes volt a kinti zord, novemberi hideg, és szitáló esőhöz képest.

A hegy belsejében tíz méter mélyen, hosszú és tágas folyosókon sétáltunk végig a sok csillogó, villogó karácsonyi vagy Mikulás díszlet, illetve az árusok bódéi között.  

A vásárban kóstoltunk frissen sült diós és aszalt vörös áfonyás stroopwafelt, a karamellás édes, mézes ostyát. Gyönyörködtünk természetes anyagból fából, háncsból, szalmából készített dísztárgyakban. Fantasztikus választék volt világítós, színes karácsonyfadíszekből, volt havas városmakett és láttam leddel világítós festményeket is.

Végigszagoltunk különböző illatú gyertyákat, mártogattunk fűszeres olajba kenyeret és az édes likőr kóstolása sem maradt el.

Az egyedi ezüst ékszerektől a női, gyerek és férfiruhákig minden kapható, különböző vicces feliratú pólókból is válogathattunk kedvünkre, és természetesen a műanyag neonszínű síneken körbe futó, villogó és muzsikáló kínai kisvasút sem hiányzott a kínálatból.

A jól faragható széles márga folyosókon, termekben akár egy lovas kocsi is elférhet.

A barlang falain ősi fém emlékek, szobrok, falfreskók és domborművek láthatók.

A római katakombákat utánozva építették ki az egykori kőbánya járatait.

A barlangokban söröző, kávézó állt a szomjas és fáradt látogatók rendelkezésére.

A karácsonyi vásáron kívül is látogathatóak ezek a barlangok, rendeznek itt fény és hangjátékot, amivel fokozzák a földalatti élményt. Lehet kisvonattal, vagy gyalogosan fejlámpákkal, vagy kerékpárral bejárni a barlangrendszert. Speciális kardános kerékpárt kapnak a sportos látogatók, így kímélik meg a bicikli láncát a nedves barlangi levegőtől. De Valkenburg nem csak a földalatti kerékpáros eseményeiről híres, az UCI Kerékpár Világbajnokságot már ötször rendezték meg itt, és kétszer volt a Tour de France egyik szakaszának befutó városa.

Maastricht alatt is van egy 5 km hosszú barlangrendszer, annak az az érdekessége, hogy van olyan kijárata, ami a szomszédos Belgiumban vezet át, de ez egy másik blog téma lesz, és az érdeklődöknek www.hollanding.hu keretében szervezek Limburg tartományba is tematikus túrákat, Thor, Valkenburg, Maastricht városlátogatással.

Búcsút mondtunk a barlangoknak és korgó gyomorral vendéglőt kerestünk. Az óvárosban a sétáló utca, mint a budapesti Ráday utca, tele volt hívogató, hangulatos vendéglőkkel. Mi a Munt, Érme nevű éttermet választottuk. A kandallóban barátságosan égett a tűz, a fehér, karácsonyi díszítéssel ünnepi hangulatot varázsoltak és a falakon a sötétbarna faburkolat a középkor hangulatát idézte meg az étterembe.

Valkenburg az izgalmas várromok, rejtélyes barlangok, sötét katakombák, nyugodt csatornák, íves hidak, girbe-gurba macskaköves utcák, és hangulatos éttermek élményvárosa. 

Találkozzunk a www.Hollanding.hu-n is!!!!

Apeldoorn központjában, a legszélesebb csatorna mellett, szombat reggel 10.00-kor dideregve álltunk sok lelkes gyerekkel, vigyorgó szülőkkel, és nagyszülőkkel együtt, és vártuk a Mikulás, a Sinterklaas hajóját.

A legenda szerint gőzhajón érkezik Spanyolországból november harmadik hétvégéjén Hollandiába, itt partra száll, köszönti a gyerekeket, majd fehér lován össze visszajárkál az országban, és kéményeken keresztül ajándékokat osztogat. Ezután december 5-én este összeül a család és megajándékozzák egymást, ezt hívják Pakjesavond-nak.

Hahaha, ez is elég mulatságos, a tetőkön lovagló piros püspök sapkás Mikulás, aki a kéményekbe csomagokat dob le. De hát ismerünk számtalan vicces legendát. Gólya csőrében lógó pólya, benne egy csecsemő. Jaj, csak le ne ejtse! A piros tojást tojó nyuszi. Csak David Attenborough meg ne hallja! A szivárvány végébe rejtett, arannyal teli fazekat is hiába kerestük Szent Patrik napján, benne az 1,26 millió dollárt, mint a szivárványt alkotó esőcseppek, a fazék is elpárolgott. Gondban is lennénk az éves szja bevallásnál! De az eddig hallott legmeghökkentőbb szokás egy katalán karácsonyi hagyomány. December 8-án felállítanak egy farönköt a házban, arcot rajzolnak neki, letakarják, hogy ne fázzon, majd a „Tíót”, mert így nevezik a „rönk nagybácsit”, minden nap megetetik. A gyerekek Szenteste bottal ütögetik, ettől a farönk édességeket és kisebb ajándékokat tojik nekik, ezután a farönköt tűzre dobják. Teljes képzavar, ütlegelés után ajándékokat tojó fadara

De maradjunk a holland Mikulásnál, Apeldoorn központjában, a csatorna partján szerencsésen kikötött a hajója, majd fehér lovára ült és az előre meghirdetett útvonalon végig vonult a városban.

Nincs szán, nincs rénszarvas, de vannak Zwarte Piet-ek, a Fekete Péterek, akik végig kísérik őt. A szereplők a bőrüket hagyományosan koromfeketére festik, ajkukat pirosra, fejükre fekete göndör parókát húznak, amibe madártollat is tűznek. Színes kék piros selyem apród ruhát hordanak és nagy kerek aranyszínű fülbevaló is tartozik a szerecsen figurához.

A Mikulás a legnagyobb és legfontosabb családi ünnep Hollandiában.

A menet élén a Fekete Péterekből álló fúvós zenekar, hangulatos jazz zenét játszott, ő utánuk lovagolt méltóságteljesen az integető Mikulás, majd lovas kocsik, tűzoltó autók és természetesen a gyerekek legnagyobb örömére, az ugrabugráló, villogó szemű, cukorkaosztogató, vigyorgó Fekete Péterek, akik az édességeket adták a zacskóval előre felkészült gyerekeknek.

A körülöttem álló felnőttek újra élték a gyerekkoruk emlékeit, a gyerekek pedig éppen most élték meg a legendát.

Apeldoorn utcáin egy darabig elkísértük a lelkes Mikulás menetet, de az idő végleg elromlott, ezért hazamentünk. Este kíváncsian néztük meg a TV híradóban, hogy milyen volt a nagy nemzeti Intocht, vagyis a Bevonulás Dokkumba. Minden évben van egy kijelölt város, község vagy falu Hollandiában, ahova a Mikulás „hivatalosan” is megérkezik a gőzhajóval, ebben az évben frízföld legészakibb városára, Dokkumra esett a választás,. Ez a város a Watt tengertől 8 km távolságra van és a középkorban itt volt a fríz haditengerészet központja. A hangulatos belvárosa a XVII. század stílus jegyeit viseli magán. Természetesen itt is van harangjáték és két XIX. században épült szélmalom. Az erődvárost körülvevő csatornán lehetőség van motoros jachttal, vitorlással hajókázni. Frízföld és Dokkum város sok érdekességet ígér, itt van a Sion-hegy nevű kórház, Thor pogány isten szent tölgyét kivágó Szent Bonifác püspök legyilkolásának helye. A pogány frízek és az erre kalandozó magyarok is véres emlékeket hagytak a város történelmében. Fedezzük fel együtt Frízföldet a www.Hollanding.hu tematikus túráján!

A híradó tudósítása szerint ebben az évben zavartalanul zajlott le a nemzeti ünnep a frízföldi városban. A Zwarte Piet szerepeltetése ellen tüntetők buszos karavánját, ügyes szervezéssel már az autópályán visszafordították a frízek. Sajnos évek óta ellentüntetők zavarták meg ezt az országos ünnepet, volt olyan év, amikor Goudában, a gyerekek szeme láttára verekedtek össze a tüntetők az ellentüntetőkkel. A Fekete Péter szerepeltetése a rabszolgaságra, a gyarmatosításra emlékezteti a liberális jogvédőket és felszínre tőr a szélsőséges kollektív bűntudat, de a történelmet nem lehet már megváltoztatni! A tiltakozás oka pedig, hogy legyen-e fekete a Fekete Péter vagy ne? Legyen-e az évszázados holland hagyománynak megfelelően feketére festett kísérője a Mikulásnak? 2014-ben addig, addig ment a huzavona, míg az ENSZ emberi jogi főbiztosságának antirasszista bizottsága vizsgálatot indított és megállapították, hogy „a rabszolgasághoz való visszatérés„ a Fekete Péter szerepeltetése. Persze az ENSZ beavatkozás nyomán tiltakozás hullám vonult végig Hollandián, és két millióan aláírtak egy petíciót, amiben a tradíciójuk megőrzését kérték.

A nagy, nemzeti bevonulás után, minden város zavartalanul megtartotta saját bevonulási ünnepségét. Ahol van kikötő, akkor oda hajóval érkezett a Mikulás, mint Apeldoornba, de érkezhet vonattal, lóháton vagy épp egy tűzoltóautó utasaként. Én most hagyományos színekkel és szereplőkkel megrendezett nagyon hangulatos Mikulás érkezésnek voltam a tanúja. De vajon tíz év múlva milyen lesz Hollandiában a Sinterklaas érkezése?

Az örmény mese jut eszembe, amikor a nagyapó, az unoka és a szamár megy a falu főutcáján. Unoka ül a szamár hátán, nagyapó pedig sétál mellettük. A falubeliek mondják, nézzétek a kis szemtelen gyereket, hagyja, hogy a szegény öreg gyalogoljon. Ezt hallva nagyapó ül a szamár hátára, és az unoka sétál mellettük, persze a falubeliek megjegyzik, nézzétek a szegény gyereket, azokon a kis gyenge lábain gyalogol, bezzeg a szívtelen öreg kényelmesen ül odafent a szamár hátán. Az unoka és a nagyapó, mind a ketten felülnek a szamár hátára, erre a falubeliek elkezdik szidni őket. Nézzétek a szegény állatot, majd belerokkan abba nagy teherbe, amit cipel. Micsoda kegyetlenség! Erre fogja nagyapó a szamarat, hátára veszi, és úgy mennek tovább a falu utcáján. A falubeliek kacagva kiabálják, nézzétek azt a hülye öreget, van egy erős szamara és ahelyett, hogy ráülne, a hátán cipeli. Sosincs ennek vége, de üzenem a Fekete Péteres tüntetőknek, hogy beállhatnak szereplőknek a Mikulás mellé, sok festék nem kell nekik és lelkesen vegyenek részt Hollandia egyik legnagyobb ünnepén!

A város már karácsonyi díszkivilágításban pompázik, a kirakatokban ünnepi a hangulat és a boltokban nem ritka Fekete Péternek beöltözött eladó sem.

Persze december 5-ig „kéményen keresztül” többször is meg lehet ajándékozni a gyerekeket, akik ablakpárkányra, kandallóra kikészítették a cipőjüket, csizmájukat és még répát is tesznek oda a Mikulás lovának. A Mikulás a jó gyerekeket megajándékozza, a rossz gyerekeket pedig Fekete Péter a zsákjába dobja és elviszi Spanyolországba. A rémes legendához képest, a gyerekek mindenhol mosolyogva fogadták a Fekete Pétereket.

Természetesen mi jók voltunk és nem vittek el minket zsákba, így következhet a legfontosabb családi ünnep a Pakjesavond, az Ajándékozó este december 5-én. Ezen az estén összeül a család, a gyerekek újra kapnak ajándékot, de a felnőttekre is végre sor kerül. Ők előzőleg kihúzták egy családtagjuk nevét, akinek ajándékot vásároltak, illetve egy tréfás verset is kellett írni róla, vicces, kínos történetét, rossz szokását kellett rímbe szedni.

A hagyományos holland ünnepi édesség a forró kakaó és a marcipánnal töltött sütemény. A házilag készített marcipán már Rembrandt korában is ott volt az asztalon minden ünnepen. A régi recept szerint a mandulát egy nap és egy éjszaka áztatták, azután kisajtolták belőle az olajat, majd azonos mennyiségű cukorral keverték, zúzták össze, aztán rózsavízzel öntötték fel. Végül cukrozott rózsavízzel locsolgatták, miközben a tűz felett megfőzték. Tejből, cukorból, fahéjból, tojásból és almából készült krémszerű édességeket is készítettek a középkorban, illetve különböző formájú és összetételű ánizsos, vajas, hájas, cukros, melaszos gyümölcs, befőttel, cseresznyével, mazsolával ízesített temérdek édesség is került Rembrandt és családjának ünnepi asztalára.

Betű formájú csokoládéval is kedveskednek egymásnak, nálunk még nem terjedt el a különféle nagyságú, ízesítésű és díszítésű betű csoki. Egy régi holland hagyomány szerint a családtagok keresztnevének a kezdőbetűjét jelentette. A kenyértésztából kisütött betű mutatta, hogy a lepedővel letakart ajándékok közül melyiket kinek szánták. Aztán változott az ízlés, édesebb tésztából, majd csokiból készítették el a betűket.   

Másnap december 6-án a Mikulás visszahajózik Spanyolországba, a gyerekeknek pedig iskolaszüneti nap van. Ne csodálkozzunk azon, ha ettől az időponttól feldíszített karácsonyfákat látunk a nappalikban. Egész december hónapban ragyog a feldíszített fenyőfa a lakásokban. Az esti sétánk során csak ámulok a csodás nappalik látványától. A Mikulás estéjéhez képest a szenteste nagyon szerény, december 24. munkanap és az iskolákban sem tartanak szünetet.  Szentestén sokan elmennek az éjféli misére, de nagy családi dínomdánom nincs.

Nem akarok előre szaladni az időben, most ropogtassunk ánizsos szárazsüteményt, a speculaas-t, és kóstoljuk meg a peppernoot-ot, a kerek apró fahéjas kekszet, és várjuk a varázslatos december 5. estét, amikor lezárul Hollandiában az ajándékozás, a Mikulás időszaka.

Találkozzunk a www.Hollanding.hu-n is!!!!

Van az úgy, hogy a lehetetlen lehetséges, a hihetetlen hihető lesz.

Ezt történt meg velem, amikor az elköltözött, felnőtt gyerekeimet siratva gyakori látogatója lehettem volna egészségügyi intézményeknek, vagy hazafelé egy üveg borocska húzhatta volna le a szatyrom alját. Hm! Csak egy pohárral a vacsorához, felkiáltással és sajnos elfogy az üveg bor egy este.Még veszélyesebb a családi fészekből való kirepülés ideje a gyerekeit egyedül nevelő szülőnek. Kiürült a Mama Hotel! Jaj!

De van az úgy, hogy egy fénysugár tör át a nagyvárosi szmogos égbolton és a reggeli Hatvan - Budapest, piros személyvonat, kék mintás plüss ülésén szunyókálva viberes " Jó reggelt Magyarország! "-ot kívántak nekem. Aztán egyre gyakrabban pityegett az üzenet hangja, majd kíméletlenül megszólalt havonta egyszer a hajnali ébresztő, indulás az eindhoveni fapadoshoz. Három év utazgatós, skype-os, viberes távkapcsolat után meghoztuk a döntést a barátommal a hollandiai kiköltözésemről. Tologattam a végleges időpontot, különböző családi eseményekre hivatkozva, diploma osztás, születésnap, kis kutya füle, ja ez nem igaz, mert csak nagy fülű kutyáink vannak. Végül egy oda útra megvették a jegyemet, visszaút nélkül. Október 6. volt a munkában töltött utolsó napom. 1981. szeptembere óta dolgoztam különböző cégeknél, kivéve a gyerekekkel töltött időt és 2010-ben négy hónap munkanélküli periódust. Az Ázsia centerben vettünk egy nagy alakú bőröndöt és 23 kilogrammba becsomagoltam mindent, ami eszembe jutott és elutaztunk Apeldoornba.  

Tényleg, ti mit csomagolnátok bele egy bőröndbe, amikor csak oda útra szóló jegyetek van egy más országba?          

Találkozzunk a www.hollanding.hu -n!