Szombat délután elhatároztuk, hogy kihasználjuk a szép időt, ami ritka Hollandiában és felfedezzük Elburg kikötőt. Hollandiában bölcs dolog mindenféle program tervezése előtt az időjárás jelentést alaposan megnézni. Gyakran változik itt az időjárás, a ragyogó napsütésből hirtelen heves zápor, majd újra napsütés következik. Apeldoorntól 20 km távolságra van Elburg városka, Gelderland tartományban. A Veluwen Nemzeti Parkon keresztül Zwolle felé mentünk az egyik autópályán, aztán kanyargós kis utakon tanyák között. Szerencsénk volt, mert találtunk Elburg óvárosában egy szabad helyet, ott leparkoltunk és elindultunk az egymásra merőleges és párhuzamos utcákon.

A holland városoknak három fajta formát alakítottak ki a középkorban. Tudatos várostervezés! Haarlem, Gouda és Leiden városok kör az alaprajzuk. Dordrecht és Medembik városok két folyó között fekszenek, ezért háromszög az alaprajzuk. Elburg, Delft és Alkmaar szabályos négyszögletűek, itt párhuzamosak és merőlegesek az utcák. Elburg fontos kikötő volt a XIII. században, aztán 1390 után dinamikus fejlődésnek indult, amikor a  kormányzó a város korszerű átépítését elrendelte. Az alaprajza négyszögletes lett, egy fő utca vezet végig tengelyként és ebből nyílnak merőlegesen és futnak párhuzamosan mellékutcák jobbra, balra. A főutcán aranyos üzletek, kis kávézók és hangulatos éttermek mellett sétáltunk el. A hollandok természetesen kint üldögéltek a kávézók és éttermek előtt a hűvös idő ellenére is, persze a fázósabbak takarókat kaptak, de lehet, hogy ők turisták. Már nem csodálkozom, ha a hideg időjárás ellenére rövid ujjú pólóban vagy rövidnadrágban látok jókedvű fiúkat vagy lobogó hajú lányokat biciklin száguldozni, én fázósan húzom össze a kabátomat helyettük is. Elburgben a helyi specialitás a füstölt angolna, amit vállalkozó szelleműek megkóstolhatnak az étterem előtt dideregve ülve egy ködös novemberi korán sötétedő szombat este.

Öt perc alatt végigsétáltunk az egyik kaputól a másikig, majd egy kőhídon átmentünk a kikötőbe, ahol a hajók békésen ringatóznak a csatorna vízén, oldalukon lapát, ez helyettesíti a tőkesúlyt. Ez azért alakult így ki, mert a csatornák sekélyek, ezért alulról kivették a hajók tőkesúlyát, mert nincs meg a kellő mélység, de valamivel mégis kellett az egyensúlyt tartani, ezért oldalra lapátokat raktak. Nem vagyok egy hajózási szakember, nem mélyedek ebbe bele, inkább élvezem a fából épített, harmonikus vitorláshajók látványát a csatorna vízén.  Visszasétáltunk a hídon az fallal körülvett óvárosba. A városfal belső részét teljesen beépítették lakóházakkal, ablakukban ízléses szobrocskák, az ajtó mellett pad, hangulatos asztal székekkel, és apró mesevilágot varázsoló tárgyakkal, A házfalakon halászhálók, szárított növények, szobrocskák, domborművek. Wellcome Elburg, esztétika, formatervezés! Elsétáltunk egy zsinagóga mellett, száz fős volt a zsidó lakosság II. világháború előtt. Aztán bementünk egy beginaudvarra, ahol egyszemélyes lakásokban éltek a család nélkül megöregedett asszonyok. Az óvárosból kivezető hídon egy kőszobor, ülő oroszlán a büszkeség, a hatalom, az erő, a védelem, a bátorság, az egyéniség szimbóluma búcsúzott tőlünk. Igen nagy szüksége volt ennek a kis nemzetnek a középkorban ezekre a lelkesítő szobrokra, nyakukon voltak a franciák, a spanyolok és még az angolok is be behajóztak különböző szándékkal a holland kikötőkbe.

A falon és a várost körbekerítő csatornán túl, a külső városrészben modern házsorok, üzletek és szórakoztató központ van. Egy tele graffitizett BMX pályát is láttam. Kifelé haladva Elburgből az egyik körforgalom mellett egy jó állapotú szélmalom is áll. A szélmalmoknak kettős funkciója volt a középkorban, különböző gépeket hajtottak meg velük, a másik a csatornák vízének frissítése, az áramlást ezzel végezték el. A csatornavize, ha sokáig egy helyben áll és nincs áramlása, akkor bepocsolyásodik, ezért naponta többször megmozgatják bennük a vizet. Így van ez Amszterdamban is, naponta kétszer megindítják a csatornák vizében az áramlást, zsilipeket nyitnak meg  és hetente egyszer pedig kikotorják pl. kiszedik a beleesett kerékpárokat. Jogos a kérdés, hogy lehet egy csatornába beleesni, hát úgy, hogy kevés helyen van magas perem vagy korlát, ami jelezné hol ér véget a szárazföld és hol kezdődik a víz. Hajam is égnek állt, amikor Amszterdamban egyszer parkoltunk csatorna mellett és a kocsi orra már a víz fölött volt.  

Búcsút mondtunk a békés Elburgnek, kanyargós kis utakon hazaértünk. A békés szóról jut eszembe, hogy mostanában olvastam, hogy Anglia és Hollandia 335 évig hadban állt egymással. Ez nem volt egy véres háború, valójában egy puskalövés sem dördült el. A háború oka a Scílly szigetekre menekülő royalisták, akik a harmincéves háborúban a hollandok szövetségesei voltak, majd a szövetség megszűnt oly annyira, hogy az angolok holland kereskedőhajókat fogtak el,  és akkor kezdődött igazán az adok kapok, amúgy férfiasan. Cromwell hadserege végül 1651-ben elfoglalta a szigetet, majd szép csendben erről a hadiállapotról elfeledkeztek. Öt háború következett még, miközben a háttérbe szorultak a Scilly-szigetek egészen 1986-ig, amikor egy lokálpatrióta történész kereste a békeszerződést, de hiába, mert olyan nem volt. A holland nagykövet sürgősen odautazott, és lezárták a háborút, amit elneveztek Drienhonderdvijfendertigjarige Oorlog-nak, jelentése, 335 éves háború.

A wikipédiának van egy ilyen címszava: Aktuális konfliktusok listája. megnéztem, rengeteget sorolnak fel. Azok közé tartozom, aki szemtanúja és túlélője volt Dél–Jemenben, Ádenben 1986 január közepén egy véres polgárháborúnak. Több mint tíz nap is eltelt, mire Dzsibuti felé egy orosz teherhajón evakuálni tudtam tizenegy hónapos kisfiammal. De ez egy másik történet! Minden konfliktusnak, családi, háborús, házastársi, munkahelyi stb. van szemtanúja, túlélője, aki magában hordja tovább a történetét.  Mélyen eltemetve, vagy társaságban alkalmat keresve elmesélve. Mindenkinek a saját története a fontos, mégis meghallgatunk másokat. Köszönöm! 

Találkozzunk a www.hollanding.hu -n!