November első vasárnapján a változó időjárás ellenére kirándulni mentünk északra. Az időjárás jelentés változó időjárást ígért, vagyis többnyire felhőt, heves záporral. A szokásos útvonalon, a nemzeti parkon keresztül autóztunk Amersfoort, majd Amszterdam irányába. Hollandiában kiváló minőségű autópályákon jó tempóban lehet haladni csúcs időn kívül, de hétköznap reggel, és délután nem ritka az öt, hat kilométeres torlódás. A holland sofőrök nagyon türelmesek, és előzékenyek egymással, mi magyarok tanulhatnánk tőlük. Az IKEA áruház után az autópálya mellett jobb oldalon szokatlan magas domb van, egy szeméthegy, amit földdel fednek be, majd gondosan befüvesítenek. A teljes abszurditás vége az, hogy a területre őzeket telepítettek be, ott legeltek a törékeny gidák, a méltóságteljes agancsos hímek és a békés ünők.

A térképet nézegetve összegyűjtöttem a dam vagyis gát, töltés szót tartalmazó holland városneveket, a teljesség igénye nélkül: Amszterdam, Monnickendam, Krabendam, Schoorldam, Obdam, Vollendam, Zaandam, Durgerdam, Spaandam, Schardam, Edam, Uitdam, Knollendam, Nieuwendam, és még biztos találok újabb és újabb dam várost a térképen. Letértünk az autópályáról, itt vettük észre az első izgalmas gyülekező felhőket, közeledtünk Durgerdam településhez, ami valójában egy utcányi falucska a gáton. Egyik oldalon házsor, a másik oldalon az Ijsselmeer kikötője.

A kanyarban a gáton nagyobb hely volt, ezért ott felépítettek egy templomot. Jobbra, balra víz, ez a Water-land vidék. Az 1800 lakosú Marken kisváros volt a cél, ami Amszterdamtól nincs messze. A Sight-seeing busz óránként hoz Markenba turista csoportokat. A vitorlás hajókkal zsúfolt IJsselmeer egyik szigete Marken, ahova egy 1957-ben épült gáton vezet az út.

A töltés tetején keskenyebb aszfaltút van a kerékpározóknak, futóknak, sétálóknak. Lent a víz szintjével egy vonalban, autóúton lehet haladni, ahol szűkösen, de két autó is elfér egymás mellett. Marken szigetét a XIII. században egy nagy vihar elvágta a szárazföldtől. A kisváros több száz évig a szárazföld felől csak csónakkal volt elérhető. Az elszigetelt lakók nem adták fel az otthonukat, nem költöztek be a nagy városokba, hanem erősen összetartó közösséget hoztak létre. Főleg halászatból tartották el magukat és a családjukat. A gát végére értünk, ahol egy fizetős parkoló volt, ott tettük le a kocsit, majd a Beatrix Burg nevű hidacskán bementünk Markenbe. Autó és kerékpár csak engedéllyel hajthat be a kisvárosba. Minden egyes parkoló kocsin látható a rendszámra kiadott parkolási engedély. A város első épülete egy klumpa múzeum, ami előtt turisták fotóztak egy nagy sárga klumpát és egy vicces klumpákkal telerakott fát.

Bent az épületben pedig mindenféle jellegzetes holland emléket lehet vásárolni, de van egy műhely is, ahol esztergagépen turista attrakció keretében egy ormótlan fadarabból klumpát készítenek. Van látvány konyha, ez itt a látvány esztergálás!

A keskeny kis utcákon, csatornák felett pár lépésnyi pallókon barangoltunk. A házak lábazata téglából készült, a felső rész pedig fából. Mindegyik ház erős színnel, sötétzölddel vagy feketével volt lefestve. Az ablakokat pedig mindenhol fehérre festették körbe.  Az egyik ház oldalánál egy fehér hosszúkás szekrénykén Mini Bieb felirat volt, ami Mini könyvtárt jelent. Kinyitottuk az ajtaját és a polcokon színes borítójú könyvek sorakoztak. Becsületességen alapuló könyvtár, elviszed, kiolvasod, majd visszahozod illetve, te is hozhatsz egy új könyvet. Borús, hideg, szeles volt az idő, akadály nélkül söpört a szél végig az utcácskákon. A házak között birkák legelnek, elszökni nem tudnak, mert mindenhol a víz veszi körbe a legelőjüket. Itt semmi sem állt a szél útjába, vizet, fát, és minket kedvére borzolt. Elképzeltem, hogy egy nyári hétvégén a turisták kígyózó sora lepi el az utcákat, és belesnek a mini házak apró ablakain, kíváncsian fürkészve a szárazföldtől elzárt közösség titkait. Csodálkozva vettük észre, hogy az egyik holland család, a házuk postaládájára a Harapós kutya magyar nyelvű táblát tette ki, a jól ismert dobermann fotóval. Vajon a szemtelen magyar turisták elrettentésére? Ezek szerint sok magyarok turista látogat el Markenbe!

A sétánk során összesen négy fehér mozgatható szerkezetű hidat számoltunk meg a városban, nevük: Wilhelmina, Julianna, Beatrix és Maxima. Íme Hollandia királynői! Közülük a legidősebb királynő Wilhelmina, akinek egyetlen gyermeke Julianna, 1948-1980-ig uralkodott. Az ő első szülött gyermeke Beatrix, aki 33 évig uralkodott az országban, 1980-2013-ig. Beatrix királynő még az életében lemondott a trónról a narancssárga wc csészét dobáló Vilmos Sándor, első szülött fia javára, aki tündérmesébe illő módon ismerte meg és vette feleségül az argentin Maximát, a negyedik hidat. Hahhahha. Az esküvőnek is emlékezetes dátuma volt 2002.02.02. Vilmos Sándor öccse és Maxima apja 2013-ban nem vehettek részt a beiktatási ünnepségen, mivel az öcs egy lavina baleset miatt hónapok óta kómában feküdt, Maxima apukája pedig miniszter volt Videla katonai diktátor kormányában. Az Amnesty International szerint 30.000 ember halt meg és több ezren tűntek el a junta ideje alatt. A holland parlament ellenezte, hogy az argentin, véres junta egyik minisztere Hollandiába beutazzon. Egyébként is a hollandok érzékenyek az agresszióra, a gyarmatosítók kollektív bűntudata! A függetlenségért harcoló Jáva szigetén történt vérengzés miatt hetven év után is újabb kárpótlást ítélt meg a hágai székhelyű bíróság a hozzátartozóknak, illetve bocsánatkérés is történt maluku nyelven. 1947-ben több mint száz maluku férfit és fiút mészároltak le a holland katonák Ravagedben. Szóval az erkölcsileg kérdéses argentin Maxima leendő királynő bölcsen tette, hogy hallgatott tanácsadóira, és elnyerte a holland nép rokonszenvét az esküvő előtt úgy, hogy megtanult gyorsan hollandul és az eljegyzési interjúban már folyékonyan beszélt tolmács nélkül.

A királynői hidak után térjünk vissza Marken történetéhez. Az Északi-tenger 1916. január közepén elöntötte a holland mélyföldeket, tízezer fölött volt a halálos áldozat. Marken kisvárosra január 13-ról 14-re virradó éjszaka csapott le egy hatalmas vihar, és az árvíz teljesen elöntötte a falut. A felbőszült tenger házakat döntött fel, kíméletlenül sodort el embert és állatot azon a rémületes éjszakán. Január 14-én reggel siralmas látvány fogadta a megmenekült lakosokat, kidőlt fák, elsodort házak, kerítések, csónakok és felfúvódott állat tetemek lebegtek mindenhol. A markeni múzeumban láthatunk fotókat arról a szörnyű napokról. A vihar és az áradás teljesen lerombolta Markenben az épületeket és sajnos halálos áldozat is volt a városban.

Petőfi Sándor Tisza című versének az egyik része jutott eszembe.

Pár nap mulva fél szendergésemböl

Félrevert harang zugása vert föl.

Jön az árviz! jön az árviz! hangzék,

S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,

Vágtatott a Tisza a rónán át,

Zúgva, bőgve törte át a gátot,

El akarta nyelni a világot!   

De a generációk óta erősen összetartó közösség másnap újra kezdte az életet, és sárból, iszapból kinőtt egy újra élhető Marken. A holland parlament a borzalmas vihar után két évvel pedig elfogadta Cornelius Lely mérnök és vízügyi miniszter terveit a védelmi gátrendszer kiépítéséről és végre elkezdték a víz szabályozását.

Öt turisztikai érdekességet javasolnak hivatalosan a kisvárosba látogatóknak, a helyi múzeumot, ami egy jellegzetes aprócska házban van, itt látható a képes anyag város történetéről. A második javasolt program felfedezni a várost kerékpárral vagy gyalog. A harmadik tipikus turisztikai látnivaló a kikötő, ahol a világítótorony is van, ide érkezik a komp Vollendamból. Jó ötlet Vollendamból komppal érkezni Markenbe! A negyedik városi érdekesség a protestáns templom, itt is, mint Urkben, az épület farészei a hajók árbocaiból készültek. Az ötödik a legszínesebb program, kék, sárga, piros, fekete, a klumpa múzeum és műhely. Clog˙vagyis klumpa! A boltban a különböző nagyságú, színes klumpákat vásárolhatunk, illetve szép gyapjú holmikat is. A klumpához javaslok egy jó meleg gyapjú zoknit, mellényt, kabátot, kesztyűt, sapkát és sálat a dermesztő szelek idejére. Az itt lakók a jellegzetes népviseletüket gyakran hordják. Mi is láttunk színes népviseletben egy helyi idegenvezetőt csoporttal széllel szembe.  Búcsút mondtunk a szeles és szitáló esős Markennek és tovább mentünk.

Monnickendam autóval kb. tíz percnyi távolságra van Markentől, a Gouwzee nevű öbölben. A nevét az itt megtelepedett bencés szerzetesektől kapta, akik a XIII. században a városvédő gát építésénél részt vettek. Ez a város is, mint Elburg, a XIV század közepén indult fejlődésnek. Monnickendam 1355-ben kapta meg a városi jogokat, mivel a Zuiderzee partján, illetve a hátországi tavak közelében feküdt. A hajózási és ehhez kapcsolódó kereskedelmi szempontok miatt kapta meg a városi kiváltságokat. Hangulatos középkori városka, egy óra alatt bejárható macskaköves utcákon.. A Speel-torony kivételével a legtöbb épület 1355-ben épült. A Speel, vagyis zenélő torony többször is leégett már, de mindig újjá építették. Ez a város egyik legfontosabb műemléke, jelenleg múzeum van benne. A toronyból hallható a világ egyik legrégibb harangjátéka. Peter van den Ghein mester által, 1596-ban készített harangjátékot félóránként élvezhetjük. A speel magyarul nem csak zenélőt, hanem játékost, incselkedőt is jelent. A lovas figurák a toronyban a harangjáték dallamára incselkednek velünk. A harangjáték a tartományokban nemzeti művészetnek számított. Több híres harangjáték van az ország szerte, Amszterdamban Öreg templomban, Hertogenboschban Szent János templomban, az utrechti székesegyházban, Maastrichtban a Szent Szervác templomban, az alkmaari Mázsahivatalban és ide tartozik Monnickendamban a Speel-torony harangjátéka az incselkedő lovasokkal.

A városközpontban több mint hetven műemlék épület van, például a XVI. században épült Mázsaház, ami a Városháza szomszédságában van. A Mázsaház jelenleg a németalföldi kerámia múzeumnak ad otthont. A Szent Miklós templom vöröstéglás robosztus épülete is a központban van. Ezt a templomot 250 éven keresztül építették. A kíméletlen időjárás ellenére egy kicsit sétáltunk a girbe-gurba macskaköves utcákon, a műemlékvédelem alatt álló házak között. Az itáliai szellemiség és a francia klasszicizmus egyaránt felfedezhető az épületeken. A holland reneszánsz nagyon fogékony volt az itáliai építészeti hatásokra. A homlokzati díszek, a domborművek vagy akár a faragott fa részek fontos feladatot töltöttek be a középkorban. Tipikusan holland vonás, hogy a hétköznapi élet valamelyik stilizált jelenete szerepel a házon vagy a cégéren. A házban lakó mestert cégér jelezte, például a cukrász Szent Miklós vagy egy kemence képével jelölte a házát. Az orvos a betegek által használt vizelő edény képét tette ki a háza falára, a seborvos kapuja vagy ablaka elé fehér, piros kék sávokkal befestett sárga végű botot tűzött. Ezekkel a jelképes színekkel hirdették, a fehér: fogat húznak, vagy helyreigazítanak eltört testrészt, a piros: eret vágnak, a kék: borotválnak. 

Az 5000 lakosú Monnickendam kikötőjébe, ahol hajdanán nagy halász élet volt, most inkább a nyaralók, üdülők, turisták látogatnak. A 32 km hosszú Afsluitdijk zárógát építése után, ami 1927 és 1933 között történt, az itt lakók ügyesen kezelték a változást. Kiránduló, nyaraló turisztikai helyet alakítottak ki a városban, vendéglőkkel, múzeumokkal csalogatják ide a vendégeket. Harmonikus látvány, ahogy a kikötőben a yachtok, a vitorlások békésen ringatóznak egymás mellett. A gát 7,25 méter magasan van a tengerszint felett és 90 méter széles, ezért egy jó minőségű 2x2 sávos autópálya van rajta.  A város még híres a füstölt bokingról és az angolnájáról. A régi angolnafüstölő házakat múzeummá alakították át, de az utcán sétálgatva is lehet néha füstölt illatot érezni, valahol éppen készül a hagyományos angolna vagy a különleges holland hal.  

Következő város Vollendam volt. Először végighajtottunk az ipari- kikötőjében, ahol hajók építésére és javítására alkalmas csarnokok, dokkok voltak, elég lehangoló. Ezután leparkoltunk a turista-kikötőnél. Az egyik pillanatban még ragyogóan sütött a nap, aztán következett egy heves zápor, ami jégesővé alakult. Oh, mérsékelt övi óceán! Nem törődtünk a zord idővel, elindultunk sétálni a csontig hatoló hideg szélben, és az egyre hevesebb jégesőben.

De végül az időjárás győzött, és a kikötőben, egy étterem biztonságos ponyvája alatt forró sült krumplit, és a jellegzetes holland fast fish-t, a kibbelinget fokhagymás majonézzel eszegettük, miközben a pattogó jég belepte előttünk az utat. Siettünk vissza a biztonságos meleg autóba, az időjárás véglegesen elviselhetetlen lett.

Búcsút mondtunk Vollendamnak, és hazaindultunk Harderwijkon keresztül. Újabb gát, hidak, csatornák, beltenger, jobbra, balra szürke hullámos barátságtalan víz örvénylett az út mellett. Apró törékeny pont voltam az erős és hatalmas Természettel szemben. A szeszélyes Természettől függ a mindennapi élet, komoly összefogás, tudományos munka, gondos tervezés kell, hogy az ember itt, ahol a víz az úr élni, lakni tudjon. Eszembe jut a nyári kirándulásunk a szelíd, kék tengerhez. A zöld gáton békésen üldögélő napozók, és kutya sétáltatók. Szép emlék, ahogy a ragyogó napsütésben, a tenger mellett, a  nagy gáton sétáltunk. De most barátságtalan, dermesztő és borult az idő, az autó ablaktörlője alig győzi láthatóvá tenni az előttünk lévő utat. Elől, hátul, jobbra, balra mindenhol víz, a mély sötétet csak néha töri meg egy távoli hajó gyenge fénye. Az itt élők mélyen tisztelik a természetet, gyakran kell megküzdeniük a mindennapokért. Együtt élni a kellemes és a kegyetlen pillanatokkal. Élni és túlélni!   

Találkozzunk a www.hollanding.hu -n!