A következő legenda a négy mór fejről szól, melyeket a sziget zászlaján látunk. Egyenlőre két eredetmítosza van a zászlónak, de bármikor felbukkanhat újabb sztori, van az az Unicum mennyiség, ami megindítja a legenda gyártó gondolatokat. De addig csak ezt a két legendát írom le.

A spanyol szerint a mórfejes címert I. Aragóniai Péter adományozta a szigetnek, az 1096-os alcorazi csata emlékére, ahol Szent György, fehér alapon vörös kereszttel, négybe szelt pajzzsal sietett az aragóniaiak segítségére a mórok ellenében. Ez a keresztes hadjáratok ideje, amikor a vörös vagy feketekeresztes zászlókat gyakran lobogtatta a szél Európában. A győztes ütközet után csak az ellenség, a négy mór király levágott feje maradt a alcorazi pályán. Eddig a legenda, de tény, hogy 700 évig a mórok az ibériai félszigeten, illetve az egész Földközi-tengeren uralkodtak, profiljuk bevésődött a történelembe.  

A másik legenda, no ott már bekavar a Vatikán is, a zászlót VIII. Benedek pápa adományozta a pisaiaknak, akik 1017-ben a szaracén veszedelemtől megmentették Szardínia szigetét. Persze a Vatikán nem önzetlenségből küldte a szigetre a pisai csapatokat, hanem a győzelem esetén az ottani bányák felügyeletének további megtartásáért.

A sziget függetlenségi törekvéseinek évszázadok óta a jelképe a négy mór pasi, pénzérmén, pecséten stb. Volt már szakállas, turbános, csukott szemű, a fehér bandala homlokon vagy a szemükre húzva, és mutattak jobb vagy bal profilt is.

Végül Szardínia 1952-ben autonóm státuszt kapott, majd 1999-ben a zászló is a mai formáját megkapta, most jobbra néz, nyitott a szem, nincs letakarva, optimistán tekintenek előre. Az én véleményem, hogy ha Szardinián sokáig tart a Covid karantén akkor a szárdok a szájukra húzzák a bandalát, mint egy szájmaszk és akkor a régi zászlónak annyi.