A képen látható szobrok a Mont’e Prama Giants, az Óriás szobrok. Ezeket a gigantikus emlékeket 1974-ben egy kecskepásztor, sziklák között bolyongva talált meg. Az esti félhomályban először egy faragott fejet, törzset majd lábszárakat látott meg a bozotosban. A felfedezéstól ijedten először azon agyalt, hogy csak hallucinál, a  keresztlánya családjától kapott  vörösbortól, de aztán arra is gondolt, hogy a sok mekegéstől ment el az esze. Végülis az éjszakát nyugodtan töltötte az óriásszobrok mellett hortyogva, majd reggel másnaposan, mert volt vörösbor lefekvéskor, és  eszeveszetten rohant a műemléki hivatalba bejelenteni a szobrokat. Ezek a magas kőszobrok újabb bizonyítékok voltak arra, hogy a szigetlakók között óriások is éltek, akik megbecsült, tiszteletre méltó tagjai voltak a sziget társadalmának. Magasságuk miatt fontos rangot kaptak a hierarchiában, harcosok, vagy íjászok lehettek.  A régészek azóta is törik a fejüket, hogy az addig ismert nuragiai kis méretű bronzfigurák mellé hogy kerültek a langaléta szobrok. Vajon a vikingek lélekvesztő csónakjaikon idáig elhajóztak? Erre tudna a DNS térkép választ adni! Mert nem mese ez gyermek, vagy mégis?  Elbúcsúzunk a Liliputiak és az Óríások mitoszaitól, Gulliver tovább kalandozik a mitoszok és legendák világában. A következő történet a ókeresztény világba vezet, egy ókori mee too lesz

A legenda Santa Cristináról és a kútról szól. Szardinia szigetén kb 70 nuragikus korban épített kút található. A Santa Cristina kút Oristano közelében, 96 km távolságra Algherotól, az óriássírok, a Sinis félsziget írányában található.

Több elmélet is született a kutakkal kapcsolatban, a tudósok csillagászati obszervatóriumra gondolnak, de vannak akik termékenységi kultusszal hozzák kapcsolatban, van véresebb teória is, ami szerint áldozati gödrök voltak. A csillagászati obszervatóriumot az igazolja, hogy a két napéjegyenlőség idején a  forrás felületén tükrözödik a napfény, és állítólag ilyenkor az árnyékok fejjel lefelé látszódnak a falon, és 18 évente a holdfény is bejut a kút mélyére. Az a szegény lányka szépségével felkeltette egy ádáz férfi mohó vágyát. A pasi üldözőbe vette, hogy megkaparintsa magának, kergetőztek hegyen-völgyön át Oristano környékén.  Christina menekülés közben erős hitében bízva imádkozott, jó futó volt, bírta szusszal! A csoda persze bekövetkezett, és egy alagut nyilt meg a lába előtt. A lánynak sikerült a mélyben elrejtőznie az üldözője elől. A lényeg, hogy a csávó fülét, farkát behúzva elkullogott. Christinát később szentté avatták, majd falut, és templomot építettek a tiszteletére. A gyerekszoba mélyén ki ne álmodozott az elsüllyedt Atlantisz csodálatos világáról?! Talán holnap megfejtjük a rejtélyt?