Ezek a történetek, a szereplők és a helyszínek dübörögnek, kiabálnak, sikoltoznak, vissza- visszatérnek minden órában, nap, hét, hónap......... Kérdezheted, hogy pszichológusnál jártam-e már? Válaszom nem, inkább kiírom őket magamból, elmesélem a történetüket neked, nektek. 

Az első könyvem a Dobókocka meséi, a gyerekeimnek írtam. Isaszegen lakunk és Budapestre jártunk vonattal iskolába,, dolgozni stb. Ismerve a MÁV tűpontos menetrendjét, hahaha, gyakran előfordult, késés, kimaradás, amikor reményt vesztve álldogáltunk a peronon a távolba kémlelve az érkező vonatot vagy a zsúfolt váróban egymás hegyén hátán ülve, vártuk a bemondást az érkező vonatról. Ezek az órák alkalmasak voltak a meseszövésre, Meséltem nekik, hogy a várakozási időt megkönnyítsem. Körbenéztem és amit éppen láttam magunk körül, ez adta az ötletet, a természet, az esőcsepp, a szél, a dacos gyerek. Ez lett a Dobókocka meséi, hat történet a természetről és a gyerekekről.

Az Ad Librum kiadó, személyes történetek keretében jelent meg a második könyvem. Ez egy napló, 1986 január 13 kezdődik.a világ távoli városában Ádenben. Ez nem fikció, ez egy megtörtént esemény. Én vagyok a főszereplő. Van egy teljes blog bejegyzézem az ádeni események rövidített változata. Olvasd el azt is!

ELŐKÉSZÜLETBEN van több izgalmas művészettörténettel kapcsolatos bünügyi novellám.  

Brüsszelt utcáit járva megindult a fantáziám. A  TITKOK A HEPBURN HÁZBAN avagy a gyilkosság sose rejtély csak az indíték pár hét alatt készült el. A helyszín ismert volt számomra, a szereplők innen, onnan a múltból és a jelenből. Ez volt az első találkozásom Mrs Mary Rozenthal-al, aki nem egy törékeny porcelán és nagy rajongójával, Jean Luc Duque felügyelővel.Vajon milyen titkokat rejt a Hepburn ház Brüsszel belvárosában? Mielőtt kapom a kommenteket, hogy a képen lévő ház nem a Hepburn ház, igen, a  képen  a Stoclet palota robosztus, szigorú és titkokat örző épület látszik.

A második krimit szintén Brüsszel inspirálta, a címe AZ ARANYHAL UTOLSÓ TÁNCA avagy csak kevés embernek van képzelőereje a valósághoz  Ennek a történetnek a megírása könnyebben ment, kellett egy nagy terasz minden este egy pohár behűtött chardonnay. Azért nincs összefüggés az írás és az alkoholizmus között! Brüsszel felett, egy teraszon üldögélve a fantáziám beindult, és onnan csak egy lépés volt írni, írni, majd mellém ült Mary Rozenthal kezében egy pohár hideg chardonnay.és együtt hallgattuk a város hangjait.   

 A harmadik történetem motiválója a Miért is ne lehetne? gondolatom volt. A KRUMPLIT HÁMOZÓ KÉZ avagy a bűnnek hosszú az árnyéka egy olyan izgalmas történet, mely bármikor előfordulhat a műtárgy piacon. Vajon Mary Rozenthal megoldja? Bármikor felröppenhet a hír,, amire a műgyűjtök és a művészettörténészek fájdalmasan felszisszennek.. 

A negyedik történet ebben a kötetben a MESSZIRŐL HALLATSZIK A KOOKABURRA HANGJA avagy  Fluctuat nec mergitur - A hullámok dobálják, de nem süllyed el, Mary Rozenthal viharos tengeren evez. A zenei jogdíj billiós üzlet annak, aki megkaparintja. De vajon ki az aki megszerzi?