Van az úgy.....

Úti-lapok

Ha nyár, akkor tenger

2017. november 14. - La Graciosa

Hollandiának összesen tizenkét tartománya van. A holland nevű tartomány a legnagyobb, ketté van osztva északi és déli részekre. A holland tartománytól keletre van Flevoland, Gelderland és Overijssel megye. Hollandia legkevésbé lakott tartománya Gelderland, nagy területén erdő van, a Veluwe nemzeti park is itt található.  Az ország gazdasági szempontjából meghatározó ipari városok közül a központ Arnhem van itt, ahol a híd túl messze volt, és még itt van Hollandia legrégebbi városa, a 2012 éves Nijmegen, ezenkívül Rheden, Aalten községek, Voorthuizen falu, Zuthpen, Zevenaar városok is  Mind orrbedugulós és harákolós kiejtésű tipikus holland települések. Mivel a tartomány határos Németországgal, ezért a XIV. században több városa is a kereskedelmi, Hanza szövetségtagja volt. A Habsburg birodalom része 1453-ban lett, majd hivatalosan 1815-ben csatlakozott Hollandiához. 

Az igazi nyári idő Hollandiában is a tengerre csalogatja kirándulókat. Szerencsések a lakói, mert rövid idő alatt kiérhetnek a tengerhez, persze vannak távolabbi pontjai az országnak, ahonnan több mint egy órát kell utazni.. De szeretnénk, mi magyarok ilyen távol lenni a csodálatos tengertől!. Kis lakásunkból kora reggel Harderwijk város irányába indultunk a nemzeti parkon keresztül. Ismét a jól ismert berregő vadriasztó rácsokon hajtottunk át, amikor ki illetve behajtottunk a vadrezervátumba.

wp_20171113_15_42_08_pro.jpg

Ez egy védelmi rendszer, az állatok nem lépnek a fémrácsra, így nem hagyják el azt a területet. Aztán következtek a dűnék, a kedvenceim. Az ég teljesen felhőmentes volt, ragyogó kiránduló nap. Dűnék, majd újra erdő aztán, ligetes rész következett rendezett tanyákkal. A harsány zöld legelőkön lovak, tehenek békésen legeltek az út jobb és bal oldalán. A fehér csíkos fekvő rendőrök karosszéria kímélőek, kellemes huppanással figyelmeztettek bennünket a lehetséges gyalogos forgalomra. Útközben rácsodálkoztam egy aquaduktra. A csatorna alatt haladt el a gépkocsi forgalom, fejünk felett a „csatorna felüljárón” pedig éppen egy vitorlás hajó úszott el, halk motorral haladt a következő zsilipig, látni lehetett a mozgó árbocot.

Következett Flevoland megye, más néven Polder (sziget) is, ami egy mesterségesen létrehozott terület. Hollandia népe kemény munkával, hatvan évvel ezelőtt vette el ezt a területet a tengertől. A nagy gát megépítése után 1957-ben, ezt a tengerszint alatti sík területet először tengervíz mentesítették, vagyis leszivattyúzták a vizet, majd felparcellázták a földeket, és gazdaságok létesültek, városok születtek a gát védelmében, ha a gát megsérül, a Polder újra víz alá kerül. Jaj a szigetlakóknak!

wp_20151023_105.jpg

Harmonikus a táj, villanyoszlopot, vezetékeket sehol sem látni, minden a föld alatt van elvezetve, csak a 100 m magas fehér szélkerekek szabdalják a látóhatárt. Krumpli, és kukoricaföldeket láttam a homokos tengeri üledékes talajon, de a legtöbb területen legeltetés történik. Tehenészet, tehenészet, tehenészet, rendezett gazdaságok, istállók. De mit csodálkozom ezen, amikor kétezer éve már tejgazdálkodás volt Hollandia területén. Amikor a rómaiak a Duna menti földváraikból figyelték az érkező barbárok csónakjait, amikor a mai Óbudán, a Bogdáni út mellett épített fürdőben, a római építőmester a csempézett medence utolsó mozaik kockáját ragasztotta be. Amikor a honfoglaló magyarjaink és hunjaink hatalmas tömegekben gyalogosan vagy lovakon keltek át a Vereckei-hágón, aztán évszázadokig rabolták, fosztogatták az útjukba kerülő békés avar, trák földművelőket. Akkor már Hollandiában a germán, batáv, gall, gót vagy fríz asszony megfejte a teheneket hajnalban, és a tejből sajtot vagy más terméket készített a családnak vagy kereskedésre.

wp_20151023_127.jpg

Hollandiában először az UNESCO által a Világörökségek közé sorolt Schokland mellett vezetett az út. Évszázadokon át ez volt az egyik legsűrűbben lakott szigete a Zuiderzeenek. Saját kultúrával, hagyománnyal rendelkezett, de amikor a szárazföld része lett ez a terület, a közösség beolvadt. Ma Schokland jelképe a vízzel szemben vívott küzdelemnek. Egyenlőre az ember került ki  győztesen ebből a csatából, de a háborút vajon ki nyeri meg?

wp_20151023_113.jpg

A körforgalmakkal teleépített úton haladtunk tovább, Flevoland legizgalmasabb városa Urk felé, ahol jelenleg is forgalmas halászati kikötő és hajógyár működik. Urk magasan fekvő település, a gát építése előtt sziget volt, rajta hófehér mesebeli világító toronnyal. Mielőtt ez a sziget a szárazföld része lett volna, az elszigetelt Urkben is összetartó közösség volt, kik jellegzetes nyelvjárásukra és népviseletükre büszkék mind a mai napig.

_mg_4096.jpg

A kikötő, tele van yachtokkal, vitorláshajókkal, de van itt hajóépítő és javítóműhely, és egy szép piros tűzoltóhajó is ringatózott békésen vasárnap délutáni kikötőben. Egy nagy orca szobra van még a kikötő központjában. A fekete fehér nagy szobor teste igazán egy szökőkút és találomra vizet lövell ki a fején lévő nyílásból. Két kisgyerek csúszott, mászott az orca hátán, megálltunk és vártuk, hogy mikor kapják a nyakukba a vizet. Semmi nem történt, a szülők lefotózták a gyerekeket, majd nagy óvatosan lesegítették a magas szobor hátáról őket, és amikor kellő távolságban voltak már, akkor lövellt ki a víz a szobor hátából, halálra rémisztve a családot. Az ijedtségből persze nagy kacagás lett, elképzelték mi lett volna, ha az orca hátán üldögélve, fotózva kapják a nyakukba a vízsugarat. Szerintünk valahol a közelben, figyelik a turisták mozgását és kellő pillanatban megnyomják a vízsugarat bekapcsoló gombot, amivel ijedtséget, derültséget, izgalmat okozhatnak a turistáknak. Szerintetek?

_mg_4093.jpg

A helyi monda szerint a parttól 70 m-re fekvő Ommelebommelestienre, a csúszós sziklára tette ki a gólya az urki újszülöttet, akikért az apáknak csónakkal kellett kimenni. Ezt a sziklát tartják minden urki szülőhelyének. Az urki templom tetőszerkezete pedig a Holland Kelet-Indiai Társaság hajóinak árbocaiból készült. De a közelben van egy bástya, ahol emlékeznek az eltűnt tengerészekre. A tengerbe eltűnt emberek nevét, életkorát és hajójuk azonosítóját egy márványtáblára vésték fel. Az erős tengeri szél itt megállított bennünket, emlékeztetve a tenger kegyetlen arcára is. Urkban a Baarseen éttermet ajánlom, gyors a kiszolgálás, a személyzet tagjai kedvesek, lelkesek, nagyon fiatalok és családias a hangulat. Az igazi tengeri hajós élet jelene és múltja elevenedik meg Urkban. A fiatal fiúk a kikötőben apjuknak, nagyapjuknak lelkesen segítenek a hajók körül. A család összetartója ereje nagyon fontos, ez az energia soha nem fogy el. Hollandiában sok a nagycsalád, három négy gyerek vállalása a normális, tudják a titkot! Ennek a kirándulásnak a folytatása, a 42 km óriási gát, Enkhuizen a hangulatos halász és üdülőváros egy másik blog bejegyzésemben olvasható!     

Találkozzunk a www.Hollanding.hu-n!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://szabozsuzsi.blog.hu/api/trackback/id/tr8213272623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.